Kurucz Katalin: A nyíri Mezőség neolitikuma. (A Nyíregyházi Jósa András Múzeum kiadványai, 28. Nyíregyháza, 1989)

határozta meg '(Korek-Patay 1958). A tiszadobi csoport első körülhatárolása a hazai szakirodalomban Kalicz N. és Makkay 3. érdeme (Kalicz N. - Makkay 3. 1966). A további kutatások is jórészt az ő nevükhöz fűződnek, s az Alföldi Vonaldíszes Kerámiáról írt monográfiájuk az addig összegyűjtött lelőhelyek teljes katasztere mellett a kutatás akkori állásának első szintézise. (Kalicz-Makkay 1977) A csoport elkülönítésével majdnem párhuzamosan kezdődtek azok a kronológiai viták, melyekre már utaltunk, s amelyek az AVK időrendi helyzetével és eredetkérdésével függnek össze (Lichardus 1964., Lichardus 1972), s mind a mai napig tartanak (Trogmayer 1980., Raczky 1983). TOPOGRÁFIA A bevezetőben leírt földrajzi környezet a nyíri Mezőségen is meghatározó módon szabta meg a telepek elhelyezkedését, kiterjedését, az emberi élet feltételeit. Általánosságban tudjuk, hogy milyen éghajlati és megközelítőleg milyen vízrajzi viszonyok között élt a középső neolitikum embere, azonban konkrét következtetéseket csak az egyes telepeken megfigyelt jelenségekből vonhatunk le. A lelőhelyek rendkívül nagy száma és a leletek bősége nem minden esetben ad megfelelő értékű információt, ugyanis ezek közül a hitelesen feltárt nagyon kevés (itt csak a Tiszadob-szigeti, Tiszalök-hajnalosi és a Tiszavasváriköztemetői telep-részletekre alapozhatjuk ismereteinket). Az összes előkerült lelet alapján megállapíthatjuk, hogy telepeik a Tisza egykori meanderei mellett, annak nem túl magas partjain, a vízjárta helyekhez közel eső részeken helyezkednek el, ill. az egykori vízjárások, '18