Németh Péter (szerk.): Nyíregyházi szlovák ("tirpák") nyelvjárási és néprajzi emlékek IV. (Jósa András Múzeum Kiadványai 27. Nyíregyháza, 1988)

Gyivicsán Anna: A szlovák kultúra változó helye és szerepe városi környezetben: Nyíregyháza

század végén de jure elveszítik mezővárosi rangjukat,ipari fejlődésük, lakosságnövekedésük relatíve jóval gyorsabb ütemű,mint Nyíregyházáé. Az etnikai-nemzetiségi kultúra "scrsának" alakulása városi, erősen iparosított kÖr>nyezetben az eddigi felismerések szerint rendszerint e— gyenes arányban állt az akkulturáciő, a felbomlás, az iparosodás, az urbanizáció fokával. Azonban Nyíregyházán erre már rámutattunk - igen lassú volt az urbanizációs folyamat,a város mezőgazdasági jellege sokáig fennmaradt. Alapvető kérdés tehát az, hogy ilyen esetben mégis milyen tényezők okozták a szlovák hagyományos kultúra szinte teljes kiszorítását a város életéből s a polgári kulturális intézményi rendszer kiépítésével miért nem kapott új intézményi formát a szlovák nvelv és kultúra,bár bizonyos tiszavirág életű - próbálkozásokkal az 1840-es és az 1860-aB években még itt is találkozunk. Nyíregyházán 1860 körül kezdett formálódni az új polgári politikai és kulturális, új követelményekkel, kihívásokkal jelentkező intézményrendszer, amely elméleti megalapozottságát és gyakorlati tartalmi kivitelezését kizárólag a magyar nyelvhez és kultúrához kötötte. Ez az új polgári kulturális modell nem maradt hatástalan a nyíregyházi Bzlovákok történeti intézményeire, az evangélikus egyházra és az iskolára sem. A tanulmány e folyamaton belül kitér arra a kérdésre, hogy miképpen magyarosodott el az iskolarendszer; miképpen vált kettŐB-nyelvúvé éb részben kettős kultúrájúvá az evangélikus egyház. Ez utóbbi változási folyamatban a sajátos, még a 16-17. században kialakult luteránus cseh, de elsősorban sajátos szlovák evangélikus műveltség fokozatosan magyar - univerzálisabb karakterű - evangélikus kultúrának adja át a helyét. Ez a kettősnyelvű hierarchikus rendszer még 1945