Németh Péter (szerk.): Nyíregyházi szlovák ("tirpák") nyelvjárási és néprajzi emlékek IV. (Jósa András Múzeum Kiadványai 27. Nyíregyháza, 1988)
Gyivicsán Anna: A szlovák kultúra változó helye és szerepe városi környezetben: Nyíregyháza
zőberény, Szarvas, Tótkomlós, Kiskoros és Nyíregyháza tartozott. Mi volt e települések legjellegzetesebb vonása? > szlovák lakosságú mezővárosok a 18. század első két évtizedében - Nyíregyháza e század derekán - óriási kiterjedésű határterületeken jöttek létre, a már a 18. század második felében jelentős gazdasági egységnek számító tanyá ; veszik körül e települések magját. Sz a gazdasági-települési forma is jelentősen hozzájárult ahhoz, hogy a felsorolt települések a magyarországi társadalom munkamegosztáséban jelentős szerephez jutottak. /Ez természetesen történeti időfázisokat figyelembe véve igencsak vált02 volt a 19.század 30-as éveitől kezdve-/ Prosperáló állattenyésztés és mezőgazdaság a közigazgatás terén önkormásc zatot /paraszti autonómiát/, kulturális intézményi területen pedig relatíve önálló etnikai jegyeket hordozó fej lődést biztosított. Ebben az önálló etnikai jegyeket hordozó kulturális intézményi rendszerben döntő tényezőnei számított a szlovák lakosság vallási hovatartozása, k lakosság túlnyomó többségét szlovák evangélikusok alkották a erős etnikai tudatukat éppen a 16. század folyamán kibontakozott protestáns mozgalom, az eredeti szülőföldjükön - nagyobbrészt közép-szlovák területeken - működöt' egyházi és iskolarendszer alakította, mely önálló kultúrt -közvetítő nyelvvel, a cseh bibliai nyelvvel funkcionált. Ez a nye2v ? közösségek új helyén is nemcsak aa egyház ée az iskola, hanem a helyi közigazgatás és a gazdasági élet /pl. a céhek/ hivatalos nyelve is lett. S településeken Mesőberányt kivéve - a 19. Bzázad végéig óriácí léptékkel növekszik a lakosság azáma, messze elhagyva p.rányaiban &z ipari városok növekedési arányait is. /Ezekre e különbségekre st&tisztinai adatokkal is rámutat a tanulmány./ Azonban e jelentős lakosságnövekedés, s a mezóvárosi, stajc
