Nagy Ferenc: Ibrány. (A Nyíregyházi Jósa András Múzeum kiadványai, 25. Nyíregyháza, 1987)

is. Az összegyűjtött jó minőségű szénát részben kazlakban, részben a házak, istállók padlásán tárolták. A hosszú téli hónapokra így biztosították az állatállomány takarmányát. e) Erdők és füzesek hasznosítása: Az ősfoglalkozások között különleges helyet és szerepet foglal el a fa feldolgozása. Részben azért, mert a községben jelentős erdőségek voltak, így a fa feldolgozása sok embernek biztosított megélhetést. Részben azért, mert a feldolgozás bizonyos formái túlélték a földrajzi-vízrajzi környezet változását, és a kisparaszti életmóddal még a XX. század derekán is fellelhetők voltak a településen. Az erdők leggyakoribb fái a kocsányos tölgy, az éger, a nyár, a kőris, a szil és a fűzfák. A kocsányos tölgyet mocsárfának nevezték. A csűri falurészen összefüggő erdőség volt ebből a fajtából. Az utolsó fákat századunk első felében vágták ki. A faluban élő hagyomány szerint ezekben az erdőkben óriási méretű famatuzsálemek is voltak. A néphagyományt több hiteles forrás is megerősíti. A Természettudományi Közlöny 1897-es számának 441. oldalán a híres „ibrányi nyárfáról" olvashatunk. Odvában 8-10 ember is menedéket találhatott az eső ellen, körbefogni pedig csak tizenkét ember tudta. Egy másik óriást a falubeliek „Csóka fának" neveztek.

140 Ezt állítólag a dombrádiak gyújtották fel, mert az itt tanyázó csókák sok kárt tettek a veteményekben. Egészen különleges méretű fáról tudósít a Hasznos Mulatságok 1823-as évfolyama.

141 Hiteles források alapján írta, hogy a világ csodái, vagyis a természetnek különös ritkaságai közé számítható az „ibrányi nyárfa". Kerülete 24 lépés volt és odvában 35 ember fért el egyszerre. Az olyan méretű fa, amelyből a törzs kivájásával a falubeliek csónakot készíthettek, igen gyakori volt. 1804. május 29-én jegyezték fel a református egyház jegyzőkönyvébe

142 a következőket: „Temettetett Túri Kultsár Ferenc 54 esztendős korában, prédikációval. NB. Ez Húsvét előtt valami három héttel egy néhány magával csolnak tsinálni volt az erdőre és mikor hazafelé jött volna a Tiszán, György fiával edjütt a vízbe halt. Magát meg lelték, el is temették, de fia még eddig odamaradt." A település bizonyíthatóan bőségében volt a fának, de az igazi haszonfát, a deszkának és gerendának való hatalmas rönköket nem az építkezésben hasznosították, hanem eladták, kereskedtek vele. Az építkezésben megtette a silányabb minőségű is. 71