Nagy Ferenc: Ibrány. (A Nyíregyházi Jósa András Múzeum kiadványai, 25. Nyíregyháza, 1987)

Egy századdal később ezt már bizonyítani is tudjuk. „Nagy tók lévén az határban, azokban a súlyom bővön terem, és hasonlóképpen a lakosok bővön fogják és pénzen helyben el szokott kelni."

134 Súlyomért az ibrányiak még a gazdagabbnak vélt távoli vizekre is eljártak, erre utal a református egyház jegyzőkönyvének egyik . bejegyzése. „1817. április 30. Gégény András, György fia, jeles ifjú. Ez a Nagy Falusi (Tiszanagyfalu) tóra sulyomfogás végett elmenvén, ugyanott a vízbe halt, és az ott lévő temetőbe eltemettetett."

135 Sokféleképpen hasznosítható vízinövény volt a gyékény. Anyagából különféle használati eszköz készült. A kenyérsütéshez, a kenyértészta tárolásához szakajtók, a kanalak és a konyhai eszközök összegyűjtésére kanáltartók. Készült belőle papucs, tojástartó, szőnyegként használható gyékényfonat. Sőt az egyik fajtáját, a nép által „lógyékénynek" nevezettet, ették is. A gyékényből méhkasokat is készítettek, a hegyalján a hordók tömítéséhez is ezt használták. Felhasználták lakóházak, gazdasági épületek fedéséhez is. „Gyékényt akár méhkasnak, akár házat kötni, akár mire egyébre eleget szedhet, akinek tetszik"

136 - tudósít egy XVIII. századi forrás. A szőlő kötözéséhez sást használtak, és mivel itt bőségesen volt, az ibrányiak elhordták a tokaji gazdáknak. A mennyiséget marokkal mérték, nem szálanként, és a gazdák így fizettek érte. „Tavaszkor szőlőkötő sását egy ember megszedhet egy nap az ötven s hatvan markot is, és a hegyaljai szőlős városokra hajókon elhordhatja, és haszonnal el is adhatja."

137 A szénagyűjtés, a mindenfelé termő fű hasznosítása a Rétközben a nagyszámú állatállomány miatt a legfontosabb évi teendők közé tartozott. Voltak olyan területek, melyeket a víz árja ritkábban látogatott, ezeket az ibrányiak kaszálták. Holdanként egy-két szekér szénát adtak a kaszálás számától és a fű mennyiségétől függően. „Kaszálló rész van az összeírató Ibrányi Teleki pusztájában és Csűri birtokában mindég használható gyep kaszálló 453 hold, és megterem középszámítással 500 szekér szénát, négy ökörre."

138 „Vannak aztán olyan mocsarak, amelyeket föld takar, és felszínükön kaszálók vannak, ezek vízen úsznak, ezeket magyarul lápnak vagy lápos helynek nevezik. Innen a szénát télen jégen hordják ki, vagy a telelő marhákat ráhajtják a mocsári szigetekre, hogy az oda összegyűjtött szénát, helyben etessék fel velük."

139 Hasznosították a füzesek környékén, határdűlőkön termő füvet 70