Nagy Ferenc: Ibrány. (A Nyíregyházi Jósa András Múzeum kiadványai, 25. Nyíregyháza, 1987)

Ahol kisgyerek volt, ott a szoba berendezéséhez tartozott a bölcső, és az úgynevezett „állóka". Ez utóbbi egyetlen hatalmas fatörzsből kifaragott, ovális alakú, négylábú tárgy, melynek közepén a gyermek derekának megfelelő méretű lyuk volt. Jelentős súlya van, hogy a. gyerek ne tudja elborítani. A berendezéshez tartozott a kisszék, a karosláda, a lóca, a dikó is. A ruhaneműt korábban csak ládákban tárolták. Szekrényt (sifon) a századforduló óta használtak. A háromfiókos „komót" minden háztartásban megvolt, anyáról lányára öröklődött évtizedeken át. A „nagyház" földjét körül a fal mellett egyméteres szélességben meszelték is, középen pedig mázolták. A lakóházak elengedhetetlen tartozéka Ibrányban a tornác. Néha körülkerítették úgynevezett „rács"-csal, de legtöbbször kerítetlenül hagyták. Földjét mázolták, tapasztották. Különös gonddal ügyeltek rá, mivel az utcáról jól látszott, és elárulta a lakók rendszeretetét. Betakarításkor a tornácra rakták száradni a tengerit, itt verték ki a napraforgót. A „ház alatt" - ahogyan a tornácot nevezték „dörzsölő"-ket is rendeztek. A tornác oszlopához rudat kötöztek, a meghívott lányok, asszonyok ebbe kapaszkodva gyúrták, puhították, dörzsölték a szöszt. 60