Nagy Ferenc: Ibrány. (A Nyíregyházi Jósa András Múzeum kiadványai, 25. Nyíregyháza, 1987)
konvent tanújával Iván mester tudta nélkül elhatárolta Ibrán nevű birtokát, az elhatárolás alkalmával Iván mesternek Nymiz (Neméi) nevű birtoka nagy részét és bizonyos Tyzakuz (Tiszaköz-Nagyerdő) nevű erdőt, mely Apáthy (Apátszeg) földhöz tartozott a saját ibrani földjéhez csatolta. Amikor pedig Iván mester a maga kallói papját ugyanazon királyi és konventi emberekkel a leleszi konventbe küldte a birtok és az erdő elfoglalása miatt való tiltakozás végett és erről oklevélvétel végett, a konvent a tiltakozó oklevél kiadását megtagadta". 36 A kutató kimondhatatlan szerencséje, hogy ezek a peres iratok sok régi helynevet is megőriztek. Ilyen szempontból felbecsülhetetlen forrás az az 1332-es oklevél, melyben „a Pécz nembéli Gergely fia Lukács az apja által bírt javakra I. Károlytól új adományt nyert." 37 Ezek a birtokok: Egyházas Ibrány, Ub és Szócs két falutava és Apáttava mocsárral. Az oklevél tartalmazza a birtok részletes határbejárását is. „Ibrány, Ub és Szócs határa kezdődik a Tiszánál a Faluerehátnál, ahol egy sziget van, melyet Szőlősnek neveznek, majd egy rév következik, amit Cussarewh-nek hívnak, majd egy sziget Tavaszigete, ahol egy rókalyuk van, s a határ tovább megy Pogánysziget és tovább Éghalomig. 1 Vorse nevű folyóhoz, azután egy nagy úthoz, melyet Sóútnakneveznek, majd a Tisza felé, ahol egy régi út van, aztán egy rév, ahol boróka és kút van, majd egy fűzfát érint, azután a Degmara felé vezet, innen Lovehazek-hez és vezet a Csűrére mellett, ahol a patak a határ és Csűr erdőtől egészen Ibrányig és átível a Bognd-szigethez, majd a Szakadás-hoz, tovább aZürke nevű szigethez az Apát-ere közelében, ahol egy patak van, majd tovább egy sziget, ahol visszatér a Tiszához, ahol a víz az apáté, az erdő pedig Ibrányé, s itt a határ bevégződik." Az oklevélben előforduló helynevek egy része ma is megtalálható az ibrányi határban. Ezek azonosításával az 1332-ben adományozott birtok nagyjából megegyezik a település mai, mintegy tízezer holdas határával. A szépen induló Ibrányi családfa zöld hajtásai hamar elszáradtak. Pécz Gergely és Lukács leszármazottai három generáció után férfiágon kihaltak. 1435 után az Ibrányi birtok egy része a királyi fiscusra szállott. A királyi részt 1454-ben adományként Szakoly Miklós temesi bán és testvére, Péter kapta. 38 A Szakolyiak és az Ibrányi Margit és Vay István házasságából származó vajai Ibrányiak között állandó pereskedés folyt a birtokok határait illetően. 1520-ban a leleszi konvent előtt vajai Ibrányi István tiltakozott, mert ibrányi és ^ 31
