Nagy Ferenc: Ibrány. (A Nyíregyházi Jósa András Múzeum kiadványai, 25. Nyíregyháza, 1987)

kétszer-háromszor az így keletkezett gödörbe ütöttek, hogy a rögöket összetörjék és a fészek puha legyen. Legalább háromszor kapálták a dohányt, de volt olyan tanya, ahol négyszer-ötször is. A kifejlett dohányt legjobban a jégtől és a nagy széltől féltették. 1905-ben mindent elvert a jég. „Tiszalök, Nagyhalász és Ibrány községek határában fordultak elő nagyobb jégverések, melyek különösen a dohányültetvényekben igen nagy kárt tettek."

225 Régebben az érett dohányt egyszerre szedték le, vagyis „törték". A „színdohányt" persze külön szedték az „aljdohány"-tól. „Féllapátos" vagy „egészlapátos" tűvel fűzték. Szárítani az uradalmi pajtákba vitték, de ha sok volt, aggattak mindenhova, még a „dohánygóró"-ra is.

226 A szárított dohányt télen válogatták, csomózták, bálázták. A válogatásnál a hosszúságot és a színt nézték. A csomózás már könynyebb volt. A csomókat „suskó"-val kötötték össze, a színdohánynak pántlikát csináltak. A csomókat „bálákba" rakták, amit négy „bálfa" fogott össze. Ezeket előbb vesszővel, később dróttal kötötték szorosra. 1889-ben a következő minőségű dohányok voltak: szivar- és válogatott, első osztály, második osztály, harmadik osztály, kihányás. A bálázott dohányt Rakamazra szállították, ahol 1889-ben 3024 kat. hold termését váltották be.

227 A dohány téli munkája alkalmat adott a beszélgetésre, mesélésre, tréfálkozásra. A beszélgetések egyik témája a gyűlölt finánc volt. Kizárólag olyan történetekben szerepelt, ahol mindig pórul járt. Gyakran utánozták mozgását, beszédmodorát, eljátszották azt is, hogy hogyan keresi a „szűzdohány"-t. A csomózóban egymással is vicceltek az emberek. Aki kiment a dolgát végezni, „vizet tettek alá". Felhajtották a dohánylevél széleit, vizet öntöttek bele, majd összecsomózták. Ha ráült, volt nagy derültség.

228 A kukások egzisztenciája mindig bizonytalan volt. Az időjárástól, a gazdától, az átvevőtől függött évi jövedelmük. Csak ritkán volt olyan esztendő, hogy minden kedvezően alakuljon. Ezért aztán vándoroltak, uradalomról uradalomra járva keresték a kedvezőbb feltételeket. Meggazdagodni senki sem tudott közülük. c) Állattartás, állattenyésztés A XIX. század változásai a hagyományos, külterjes állattartásnak nem kedveztek. Előbb a jobbágyfelszabadítás csökkentette sajátos módon a legelők nagyságát. A tagosításkor ugyanis a száraz réteket 99