Nagy Ferenc: Ibrány. (A Nyíregyházi Jósa András Múzeum kiadványai, 25. Nyíregyháza, 1987)

a gazdák feltörték, szántóföldi művelés alá vonták. A gabonakonjunktúrában búza- és gabonatermő szántóföldekre, nem pedig legelőre volt szükségük. Ugyanez a folyamat játszódott le az árvízmentesítési munkák után is. Ennek eredményeként a századfordulóra csak a közös, úgynevezett közbirtokossági legelő marad és az évente változó ugar. A nyomásos gazdálkodást sokáig az is fenntartotta, hogy a száraz legelők feltörésével nem maradt más legelő, mint az ugar. Az 1894. évi XII. te. 2-5. paragrafusa éppen ezért minisztériumi engedélyhez köti a nyomás megszüntetését, ha a településen nincs más legelő, csak az ugar. A legelők és a kaszálórétek csökkenésével az állattartás módja is megváltozik. A takarmány félék termesztésének egyre nagyobb szerepe lesz. A háromnyomásos földművelési rendszer továbbélése azonban éppen a takarmány féléket zárta ki a vetésforgóból. Ibráhy. község az állattartás feltételeit tekintve megkülönböztetett helyzetben volt a századforduló táján. A legelőterület ugyan itt is jelentősen csökkent, de a megmaradt területek igen jó minőségűek voltak, és tavasztól őszig bőven biztosítani tudták a jószágok élelmét. A közbirtokossági legelő három darabban volt, a Várszigeten, az Espántován és a Sajtházban. A legelők területe több mint 500 hold.

229 Az uradalmak tulajdonában hasonló nagyságú terület van, de ott még 2000 holdas rét is biztosítja az állatok takarmányozását. Ez az egyik magyarázata annak, hogy az országosan tapasztalható visszaesés ellenére Ibrányban a jószágállomány növekszik. A másik ok a gabonaárakban bekövetkező időszakos visszaesés. 1884. szeptember 7-én a „Nyírvidék"-ben így panaszkodnak a birtokosok: „A gabona alacsony ára miatt általános az elcsüggedés és az aggodalom. Termelők és kereskedők egyformán sújtva vannak, mert még így sincs kivitel. Az árakat az olcsó indiai és orosz búza nyomja le."

230 Az élő állatok és az állati termékek kereslete viszont, a gyapjú kivételével megbízhatóan stabil. A Boschán-féle uradalom éppen erre alapozta gazdaságát. Ezerötszáz sertést hizlalt és értékesített évről évre.

231 A sertéstartás, különösen a kisparaszti gazdaságokban uralkodó ágazattá vált. Ennek valószínűleg az a magyarázata, hogy a sertésólak építése nem igényelt különösebb tőkebefektetést. A tengeri és krumpli termesztése pedig biztosította az éves takarmányt. Az igavonójószágokon kívüli marhatartás viszont megkövetelte az istállók 100