Nagy Ferenc: Ibrány. (A Nyíregyházi Jósa András Múzeum kiadványai, 25. Nyíregyháza, 1987)

több, csomóban megtalált nagymennyiségű halpikkely. A kilenc csomó talán egy-egy ház „udvarát" jelzi, hiszen a kifogott halat ott tisztították meg, így évek alatt a pikkelyek felhalmozódtak. A teleptől távolabb sírokat is találtunk. A sírok mellékleteit - ha egyáltalán voltak -, a 70-80 cm mély szántás után lehetetlen volt megállapítani. Környezetükből feltűnően kevés szerszám került elő. Vékonyfalú agyagedényeiket gazdagon díszítették. Időszámításunk kezdetétől a honfoglalásig hosszabb-rövidebb időre több népcsoport is megtelepedett a község területén. 1976-ban Éles Miklós udvarán 1,8 m mélységből hét darab agyagedény került elő. Anyaguk, formájuk és az egyiken látható besimított díszítés alapján valószínű, hogy az V. században a szarmaták készítették és használták azokat. A szarmata népcsoportnak a község más területéről is került elő emlékanyaga. A Kis-erdő nevű falurészen 1975-ben Oláh Benjámin portáján hasonló mélységben egy sírt találtak. Egyetlen melléklete egy csésze formájú kis edény, mely szintén a szarmata néphez köthető. De kerültek elő szarmata edénytöredékek a Szőlő-homokon, az Esbó-halmon, sőt a kora bronzkori telep területén is. Mindez azt látszik bizonyítani, hogy az V. században a község mai területén viszonylag nagy létszámú szarmata népesség élhetett. A szarmaták az I. században telepedtek meg a Duna-Tisza köze északi részén, majd a római-dák háborút követően szállták meg a megye területének egy részét. Északi szomszédjuk itt a vandálok voltak. A két nép közötti határnál húzódik a Csörsz-árokként ismert védmű egy szakasza, amelynek helynévi bizonyítéka Nagyhalászban az Ördög-árok határrész.

4 A III. század végén, a IV. század elején a Felső-Tisza vidékén, Erdély északnyugati peremén és a Szamos alsó folyásának vidékén a gótokkal közeli rokon nyelvet beszélő gepida nép telepedett meg. Uralmukat fokozatosan kiterjesztették a Kárpát-medence más területeire is. A hun fennhatóság alatt katonailag-gazdaságilag megerősödtek, és az avarok megjelenéséig a Tiszántúl és Erdély vezető hatalmának számítottak. Szállásterületük északi határvonala érintette a Rétköz területét. 1974-ben a termelőszövetkezet új istállójának alapozása közben, a község déli részén, az Espántova nevű határrész peremén 1,5-1,8 m mélységben sírokat találtak a munkások. Sajnos, csak pár nap múlva értesültem a leletről. A munkások elbeszélése alapján a sírok 9