Ratkó Lujza: Mesék, mondák Biriből. (Jósa András Múzeum Kiadványai 24. Nyíregyháza, 1987)

I. TÜNDÉRMESÉK

tudott felvágatni oda. 1 királykisasszony meg ott izélt, hogy legalább ő vette vőn le. Na, másnap megin mentek, mer három napra hirdette a király hetedhét ország ellen, mindenfelőröl, hogy győjjenek még többen. Mán, /izé, elfelejtem/ mikor hazament a fiú, hazament a két bátyja. Aszongya: - Na, mi vót? Kern tudtátok levágatni? - Hát - aszongya -, persze, hogy nem. Egy vót, aki majdnem felment odáig, egy szép lú - aszongya -, tiszta ezüstszőrü, meg egy fiú. Az majdnem felment a rúdig,majdnem levette az almát* Aszongya a fiú: - Nem vót szebb, mint én? - Eridj mán, te csuda! Te? - Na, - másnap megin mondja a bátyjainak - na, menjetek, hátha le tudjátok tik próbálni! Megin elmentek: a bátyjai, minden. Kegin elment a keresztútra. Ahogy kiment a keresztútra, megin belefújt az aranysipba. Mingyán odateremtődött az aranyszőrű paripa! - Mi baj, édes gazdám? Elmondja, hogy ml a baj,hogy a király kihirdette,... csináltatott egy várat, a vár tetejére tett egy vendégódalrudat, megin tetejére egy nádszálat, a nádszál tetejére egy gombostűt, a gombostű tetejére egy aranyalmát. Aki azt levágassa.,annak adja a fele királyságát,m

eg a lányát. - Na, itt a dióhaj, őtözz fel, készülj el - aszongya -, aztán jól fogd meg a serényemet, mer úgy megyünk, mint a gondolat! Nyúljál az almáér, de ne vedd le,ne vedd le! Úgy ÍB vót! Közel vót az almához, majdnem elérte, dt nem vette le. Na, akkor ő elment, nem állt a nép közé,hanem ment tovább. A királylány meg ott izélt: