Ratkó Lujza: Mesék, mondák Biriből. (Jósa András Múzeum Kiadványai 24. Nyíregyháza, 1987)

I. TÜNDÉRMESÉK

- Legalább e Tette von le! Móg ide se jön,azt se tudjuk, ki, mi! Hazamennek, a fiú megin mondja: - Ha, mi vót? - Mindig hazament a fiú, mire a bátyjai mentek, ű mán otthon vót. Aszongya: - Na, mi vót? - Hát - aszongya -, TÓt ott egy lú, egy aranyszőrű. A mán közel Tőt, az almához nyúlt - aszongya -, mégse vette le! Mán az elérte Tón, mégse Tette le. - Hát tik nem? - Ó - aszongya -, a tájára se tudunk lépni, hogy oda felvágatni! Na, másnap megin mennek, mondja a fiuknak, hogy csinálják, men jenek űk is a lúval. Mennek is a fiuk.Mikor elmentek, a kisfiú megin elindult a keresztútra. Kimentekkor megin belefújt a sípba, a gyémántsípba. Megin odateremtődött a gyémántparipa. Aszongya: - Na, mi a baj, édes gaziám? - Hát, ez és ez, - elsorolja, hogy - a király épített egy várat, a vár tetejére egy vendégódalrudat,a vendégódalrúd tetejére egy nádszálat, a nádszál tetejére egy gombostűt, rá egy piroB almát. Aki eztet levágassa, annak adja lányát meg fele királyságát! Aszongya: - Na, nincs semmi baj,gazdám! Itt ez a dióhaj. Őtözz fel, oszt ülj a hátamra! Engemet is őtöztess fel, ülj a hátamra, de jól foga meg a serényemet! Ügy megyünk,mint a gondolati Minél hamarább kapd le az almát, tedd a zsebbe! £1 ne ejtsd, mer akkor baj lesz! Úgy is vót! Odamentek, feivágtatott, levette az almát, elmentek. A királylány ott búsult, hogy legalább elvitték, de mán elvitték az almát is. A király is búsult, hogy elvitték az almát.