Ratkó Lujza: Mesék, mondák Biriből. (Jósa András Múzeum Kiadványai 24. Nyíregyháza, 1987)

I. TÜNDÉRMESÉK

le nem eszi valami, mer most nincs leéve! Lekaszálták, minden. Majd rá pár napokra a király kihirdette ,ho gy annak adja a lányát meg fele királyságát,aki ... csináltatott egy várat, a vár tetejire rátett egy vendégódalrudat, a vendégódalrúdra egy nádszálat, a nádszálra egy gombostűt, a gombostűre egy aranyalmát, ... aki eztet leveszi,le tudja vágatni lúval, annak adja a lányát, meg fele királyságát! Hát az öregembernek, a szegényembernek nagyon jó két lova vót. Osztán hát aszongya a kisfiú: -- Na, bátyáim! Hát tik nem mentek el? - aszongya. — Próbáljatok tik is szerencsét! - Aszongya: - Menjetek tik is, apámnak is van jó lova! Na, úgy is vót. Kikor elmentek a fiuk űk is vágatni, a fiú is elment egy keresztútra. Belefújt az ezüstsípba, mingyá odateremtődött az esüstparipa! Aszongya: - Na, mi baj, édes gazdám? - Hát - aszongya -, nincs olyan nagy baj semmit. A király kihirdette, ... csináltatott egy várat, a vár tetejére - aszongya - egy vendégódalrudat, a vendégódalrúd tetejére egy nádszálat,a nádszál tetejére egy gombostűt, arra meg egy aranyalmát. Aki áztat leveszi,annak adja a lányát meg a fele királyságát! Aszongya: - Nem baj, édes gazdám! Itt - aszongya - ez a dióhaj. Bontsd ki, ótözz fel, aut ótöztess fel engem is,osztán akkor ülj a hatomra, de hátra ne nézz! ügy megyünk, mint a gondolat. De oda fel nem megyünk az almát levenni, ne legyél megijedve! - aszongya. Na, úgy is vót, felmentek a vendégódal tetejére.Mentek visszafele, oda a keresztútra. Na, a királykisasszony ott jajgatott: "Jaj, csak e vette vón le!" - mer senki se