Ratkó Lujza: Mesék, mondák Biriből. (Jósa András Múzeum Kiadványai 24. Nyíregyháza, 1987)

I. TÜNDÉRMESÉK

szongya - tik eszitek le! - Na engedj el,te kisfiú! - aszongya. Nem az izé adta, a lú adott neki egy sipot.Aszongya: - Nesze ez a síp,oszt majd ha valami bántódásod lesz, fújjál bele, oszt ott leszünk bántásodra! Engedjél el! Na oszt elengedte a fiú, ű oszt lefeküdt, de nem aludt. Reggel oszt megyén haza, kérdi az apja tülle: - Na, mit láttál, fiam? - Nem láttam én semmit se! - Meg van éve a lapos? - Kincsen az! - aszongya. Másik este megin mondja az anyjának: - Na, édesanyám, készítsen nekem tarisznyát! Megin megyek ki. De többet tegyék, mer kevés vót! Kimegy a fiú, megin kürüljárja a lapost, kürül-kürül járkál. Esteledik, megin leül vacsorálni. Ahogy vacsorázik, megin arra megy a kisegér. Megin mondja neki: - Te kisfiú, adj egy kis vacsorát! Maj jótettér jót fogol várni! Hát megin odadta neki a vacsoráját, megette. Az egér elment, minden, ott hallgatózik a fiú, megyén az aranszőrü paripa! Eszi lefele világra a lapost; Megin odaugrik, megkapja a kantárt a féjibe: - Igen - aszongya -, ezer nem tudja az én apám kaszálni ?. lapost, mer tik eszitek le! Aszongya: - Engedj el, te kisfiú! Adok neked egy sipot, meg aszongya - egy dióhajat! Ha valami hántásod lesz, ott leszünk bántásodra! Na, akkor a fiú megin csak ott ... nem feküdt le.Megin kérdi tülle az apja: - Na, fiam, mit láttál?