Ratkó Lujza: Mesék, mondák Biriből. (Jósa András Múzeum Kiadványai 24. Nyíregyháza, 1987)

I. TÜNDÉRMESÉK

- Láttam! Na, összeragasztotta. - Hos m4n eridj, oszt istennek neveld az asszonyt! 12. A jótevő klaegár Vót egyezer egy embernek három fia. Az embernek meg vót egy kia laposa. Oszt a laposát mindig lelegelték.Mindig lelegelték. Mikor ment az ember,mindig le vót éve. A— azongya az ember, hazamegyen: - Halljátok, fiuk! Hárman is vagytok, megőrizhetnétek azt a lapost! Az idősebbik fid aszongya: - Na,édesanyám, ké3zít3en tarisznyát, oszt kimegyek! Na, kiment a fiú a lapost Őrizni. Ott járkál kürülkürtil a laposon, fütyörészik,danolászik. Egyszer mán megéhezett, leült vacsorázni. Ahogy leül vacsorálni,hát odamegy egy kisegér. Aszongya: - Te fiú! Adjál egy kia vacsorát! A meg elzavarta, nem adott neki enni. Csak megvacsorál. Ott üldögél, ott üldögél, nem jön semmi se, nem lát senkit se. Lefeküdt, elaludt. Na, reggel felkél, lássa, hogy mar van éve a lapos. Hazamegyen.Megin kérdi tülle az apje: - Na, mit láttál? - Nem láttam én, apám, semmit! - Hát - aszongya -, meg van éve a lapos? - Mit tudom én?! Na, másik este mondja a középső fiú: - Édesanyám, készítsen nekem is tarisznyát! Megyek én, hátha megőrzöm,ha a bátyám nem őrizte meg! Akkor a kisfiú kimegy

en. Megin ott jár kürül-kürül a