Ratkó Lujza: Mesék, mondák Biriből. (Jósa András Múzeum Kiadványai 24. Nyíregyháza, 1987)

I. TÜNDÉRMESÉK

dik bennem! - Én bizon nem pernyózem el a szoknyámat! Elment a kislány. Odalyukadott ki,ahova az eis5, Mariska, szolgálatra. Három nap vót egy esztendó. Letőtötte az idejit. De ű is bizony abba az aranyba belemarkolt,abba a tömegbe, amibe Mariska is belemarkolt. És úgy megindult hazafele. - Te kemence! Meg ne mondd, hogy én erre jártam! - Megmondalak én! Tudom, hogy erre jön a vén boszorkány! Ment tovább, eléri a kutat. - Te kút, meg ne mondd, hogy én erre jártam! - Megmondalak én, mihint erre jön a vasorrú bába! Hazamegy a vén bába. - Littyen-lottyan, mozsárom, utolérjük a kislányom! Elérték, a vén vasorrú bába odaért a kúthoz. - Te kút! Nem láttál erre egy kisjánt? - Látt--- v

*z én. Még nem messzi lehet, a körtefánál! Akkorára a kisjány odaért a körtefához. - Te körtefa, meg ne mondd, hogy én erre jártam! - Megmondalak én bizon, mihint erre jön a vén vasorrú' bába! A vén. vasorrú bába akkorára odaért a körtefáho. - Te körtefa, nem. láttál erre egy kis jánt? - Láttam biz én! Még körülbelül itt megy a kutyánál! Akkorára a kislány odaért a kutyához. - Te kutya, meg ne mondd, hogy én erre jártam! - Megmondalak én,mihint erre jön a vén vasorrú bába! így ment ez.Minden állat állitotta és minden egymásnak adta a szót.A kutyánál a vén vasorrú bába Juliskát utol is érte. A nagy vasorrával úgy összeverte, hogy tiszta vér vót. Akkor annak a kis kokas

sa,annak is vót egy i-