Ratkó Lujza: Mesék, mondák Biriből. (Jósa András Múzeum Kiadványai 24. Nyíregyháza, 1987)

I. TÜNDÉRMESÉK

Akkorára a vénasszony odaért a kútho: - Te kút, nem láttál egy kisjánt? - Hét éve, hogy itt vagyok, de egy lelket se láttam! Akkor a vénasszon visszatért, a kislány pedií* hazaért. Nagy öröm vót odahaza! De a gonosz mostohának az a mániája született, hogy az ű lánya ennyit nem tud megkeresni, mint ez a mostohalánya? - Indíts, Juliska, te is! Elindította a kislányát is.Az ű kislánya is elindult ennek az útnak. Mikor odaér a kutyához,a kutya mondja neki: - Te kislány!Fordíts meg engem a másik ódalomra! Mán hét éve nem fordultam meg! - Hát én bizon nem piszkolom el veled a kezemet, .4^ nem büdösítem el magamat! Elment tovább, odaért a bikáho. Azt mondja a bika: - Te kislány, köss engemet más fáho! - Hát ón bizon nem kötlek!Én nem döfetem magamat fel veled! Megy tovább, odaér kérem a körtefáho: - Te kislány! Rázd le rullam a körtét! Hét éve, hog*? nem rázták le rullam. - Én bizon nem rázom, nem üttetem agyon magam a. körtével! Ment a kislány tovább, odaért a kúthoz. A kút mondja neki: - Kislány! Húzd ki belólem a vizet, mer hét éve, mióta itt vagyok, senki nem húzta ki! - Én nem sározom el a cipómét! Ment tovább, majd odaért a kemencéhez. - Te kislány, húzd ki belólem a kalácsot! Mán hét é~ ve nem húzták ki belüliem.És azóta mindií* itten penvésze-