Ratkó Lujza: Mesék, mondák Biriből. (Jósa András Múzeum Kiadványai 24. Nyíregyháza, 1987)

I. TÜNDÉRMESÉK

- Littyen—lottyan, ki

smozsaram, mind elérem a kislányon! - Odaértek a körtefához. - Te körtefa! Nem láttál egy kislányt? - Hét éve, hogy itt vagyok, de egy lelket se láttam. A kislány pedig odaért a bikához. - Te bika! Meg ne mondd, hogy én erre jártam! - lie félj semmit, csak eridj! Akkorára a vénasszony odaért a kutho. - Te kút, nem láttál erre egy kislányt? - Nem láttam én! Hét éve, hogy itt vagyok, de egy lelket se láttam. A kislány pedig ekkorára odaért a kutyához.: - Te kutya, meg ne mondjad, hogy én erre jártam! - Ne félj semmit, csak eridj! Akkorára a vénasszony odaért megint a körtefához. - Te körtefa, nem láttál egy kisjánt? - Nem láttam én. Hét éve,hogy itt vagyok, egy lelket se láttam! Ment,haladtak tovább.Akkorára a kisjány elért a kúthoz: - Te kút, meg ne mondd, hogy erre jártam! Akkorára a vénasszony odaért a kutyáho: - Te kutya, nem láttál egy kisjént? - Nem láttam! Hét éve,hogy itt vagyok, de egy lelket se láttam! A kislány pedig ment hazafele. De mán akkor a kislánynak vót egy kis kokassa, amit az elhalt auyjátul hagyományozott. A kis kokas felült a kerítésre és kukorikolt a: - Kukoriku, gazdasszony! Jön Mariska sok arannyal, sok pénzzel! - Eridj, te piszkos kokas!