Ratkó Lujza: Mesék, mondák Biriből. (Jósa András Múzeum Kiadványai 24. Nyíregyháza, 1987)

I. TÜNDÉRMESÉK

- Hát. így meg így történt! Elmentelt a kastélyhoz, a vénasszonyt rögtön ... egy hordót heszegeztetett, jó vasszegekkel teliverve, mind a két végit befénekelte, a vénasszonyt beletette,befénekelte a hordóba. Felvitték egy nagy magos hegyre, osztán onnen leguritották. A menyecskét meg egy nagyon szilaj csikónak a farkáho kötötték, elbocsájtották, hogy menjen! Aztán, ugyi, én ott vótam a lakadalmába, mán akkor másodszor esküdött a király. Hát ott vótam, mint felszolgáló. Hát hordom ott felfele az ételt, meg mindent. Alighogy ott megyek befele az ajtón a másik szobába, ott áll az ajtónál egy barát.Odadok neki egy csontot: "Nesze mán, egyél!" Hozzáfogott rágni mingyán. A királynak vót egy nagy kopó kutyája, odaugrott, elkapta tülle a csontot. Ez meg utánakapott, elmarkolta a kutyának a farkát,a meg végigpriccolta a kézit! "Nem baj - aszongya -, vigyed a csontot, csakhogy a velő itt maradt!" 8. A tizenkét daru Tizenkét fia vót egy szegényembernek, osztán megnősült. Mikor megnősült, lett egy jánya. De a mostohaanyja elátkozta a fiukat, osztán hát darunak váltak. Azt mondta nekik, darunak váljanak. Na osztán, mikor mán nagy lett a jány,mikor felnőtt, oszt akkor elkezdte neki az anyja sorolni: - Vót neked tizenkét bátyád! - Hát - aszongya -, hun vannak? - Hát - aszongya -, én elátkoztam, oszt darunak váltak! Oszt elment a jány keresni. Elindult,majd osztán bejutott egy nagy erdőbe. Oszt ő mán annyi ideje járt, hogy