Ratkó Lujza: Mesék, mondák Biriből. (Jósa András Múzeum Kiadványai 24. Nyíregyháza, 1987)
I. TÜNDÉRMESÉK
szél a két öreg: - Mán ezek nagyon vigyáznak,nem tudok velük mit csinálni, hogy tudjam elfogni? Mondja neki az ember: - Odakészíted a kést a székre,aztán leülsz, hogy híjad megfésülni a kisjányt. Ott elkapod egyenest, oszt elvágod a nyakát Ï A kisfiú meg hallotta! Mondja a kisjánynak, hogy: - Mariskánk,nagyon vigyázzál, mer így akarnak! De o— damégy, én odaugrok melléd, a hajszalagodat ellopom, te szaladj utánam rögtön! Ne törődj vele, akármit fog kiabálni! Ügy is lett. Maj mikor elszaladnak egy darabon: - Gyertek vissza, kisjányom, veszek én neked szebb szalagot, gyere csak visszaL Nem ment vissza! Mentek osztán együtt a két gyerek. Az asszony oszt utánuk szól: - Annak váljatok, aminek a nyomábul fogtok Inni! Nagyon szomjas vót mán a fiúgyerek: - Mariskám, én nagyon 3zomjas vagyok! - Jaj, ne igyál! - mert vót ilyen lábnyomba víz az úton. De mán csak szomjas vót, egy őzikének a nyomábul i— vott. őzikének vált! Na, de mentek tovább, ugyi, beértek egy nagy városba.A város szélin vót egy nagy szalmakazal. A szalmakazalba vet egy nagy lyuk, űk bebújtak ott, hogy úk ottan mán meglesznek valahogy. A királynak vót a szal— makazalja, nem is messze vót a királynak a lakásához. Annak meg vót egy nagy agara. Ami kor észrevette ezeket itten, mingyá, hogy azok odamentek,az ennivalót ahogy odadták neki, fogta a szájába és hozta nekik a szalmakazalba. Egyszer mondja a király c hajdúnak, a pucérnak:
