Ratkó Lujza: Mesék, mondák Biriből. (Jósa András Múzeum Kiadványai 24. Nyíregyháza, 1987)

I. TÜNDÉRMESÉK

- Hallod, evvel a kutyával micsinálsz, ez minden nap rosszabb-rosszabbJ - Nem tudom, méltóságos királyom - aszongya -, én. minden nap megadom neki az ennivalót! - Utána kell akkor nézni, hogy mi van vele! Hát majd másnap megin odaadja neki az ennivalót,félremegy, de figyeli a kutyát. A kutya megyén a kazalho, odamegy a lyukho; a lyukon kibújik egy nagy pucér kar, elveszi tülle, aztán behúzta vissza. - Felségem, így meg így van! - Gyerünk a kazalho,katonaság,minden! Ha ember vagy, gyere ki, mer így meg így rádgyútom a kazlat! Hát a kisjány ugyi kijött a lyuk szájába: - Hát így meg így vagyunk itten, kimennék, de ruha nincs rajtam, meztelen vagyok. A király levetette magárul a kabátot: - Nesze - aszongya -, vedd magadra és gyere ki! Eát nagyon szép kisjány vót Mariska! Kimegyen. Azt mondja, hogy: - Én a tied,te az enyém, sose fogunk elválni egymástól! De azt mondja: - Nekem itt van egy Ikis őzike testvérem, el van átkozva, őzikének vált. Én csak úgy megyek, ha ő is. I_ - Semrof bántódlása nem lesz! Hát osztán elment az őzike is vélek. Majd telt-múlt az idő, a kisjánnak született egy fia, megszületett a fiacskája. Osztán mán úgy három-négy hónapos vót, a királynak menni kellett a háborúba. A kisjány ott maradt, meg a király házánál a cselédek, szobalányok, ez-az. Aztán ugye, a kisjány vót a főnök mán akkor. Vót egy vasorrú bába, annak vót egy jánya, azt szerette vón,ha a király azt