Ratkó Lujza: Mesék, mondák Biriből. (Jósa András Múzeum Kiadványai 24. Nyíregyháza, 1987)

VII. HIEDELEMANMONDÁK

96. Isten büntetése villámcsapással Eztet hallottam az apámtul mindég, hogy űrnapján nem jó vót dógozni,mer ha űrnapján dógoztak,akkor viharok meg villámcsapásokat csinált. Sokat hallottam apámtul: vót egy család, kimentek gyűjteni, osztán hát a villám belecsapott a házába. Oszt mire hazamentek, hát ótották a népség, oszt a végibe vót a disznóól. Oszt a tüzet hanták a disznóólra,oszt a disznóól nem gyúlt meg,se a disznónak nem lett semmi baja!Aut megén sorolta apám, kinn dógoztak, oszt ezér mondják,hogy a fa alá nem jó menni,ha jön egy vihar. Aszongya, alámentek a fa alá így a munkások, osztán hát egy kismadár mindég bujkált alájokfele, közzéjek. Oszt egyik közülük megfogta, oszt kivitte vagy három méterre maguktul, a kalapjával leborította.Alig ment vissza a fa alá,rögtön szíjjelvágta a villám a kismadarat, meg a kalapját! A kismadár érizte, hogy őtet a villám fogja agyonsújtani, ezér bujkált a nép közzé! Akkor megén aszongya: Vót egy ember, nagyon káromkodott, ha jött a vihar. Oszt az Istennel nagyon bántotta a tehenet,mer nem ment a tehén sehova. Osztán hát, hogy nem ment a tehén a vihartul, megállt a tehén, ű meg aláült. Oszt ahogy aláült a tehén alá, hogy az üdő ne vágja,rögtön szíjjelvágta a vil] ám ! Osztán hát a tehénnek semmi, bája sem vót. Osztán mindég mondta apám: - Lássátok, gyermekem! Ezt az Isten csapásolhatta azér, amér káromolják az : Istent! - mer az én apám nem káromkodott sose.