Ratkó Lujza: Mesék, mondák Biriből. (Jósa András Múzeum Kiadványai 24. Nyíregyháza, 1987)

VII. HIEDELEMANMONDÁK

vettem, vagy nem vettem, lîem mondta. így gondoltam, ha menyünk haza, menjünk! - Halljátok, nem tud ez semmit! Mer ha ez tudná áztat, az én testvérem hol halt meg,vagy hogy, akkor tudná, hogy elvettem a rozmaringját! - Fiatal vét, részeg vót. /Adonyhan sok ilyen tudós volt?/ X, sokan vótak ilyen tudósok, de nem mentünk hozzajok. Minek? Hát úgyse igaz, amit űk mondtak! 95. Nagypénteki hékaűzés Én, mire a nap feljön, én nagypéntek reggelre körülseprem az összes portámat! Azért,mert béka nem jön az udvaromba be. Ez szentigaz,ahogy itt vagyok! Annyi béka vót a vermünkbe, hogy majd leszakadt vele a verem, nem tudtuk kiszedni a krompét. Na majd egy gyermeknek adott anyám vagy harminc forintot, kiszedte a krompét meg a békát is belőle. Hát az apám testvérjinek panaszkodtam, sírtam, hogy mindég engem kűdnek a verembe. Oszt villát szurkáltam a krompéba, oszt úgy szedtem ki a krompét. Osztán kiabált rám és aszonta, hogy mire a reggeli imámat elmondom, akkorra egy saroknál kezdjem meg a portát sepreni; mire a nap feljön, de napfeljött előtt, és mire az imámat elmondom, akkorra körülseprem a portámat. De én körül is! Nagypéntek hajnalba, míg a nap fel nem jön, én megyek kifele, veszem a seprűt. Nem kell azt sepregetni, csak húzom körül-körülfele a házon, hogy a béka ne uralkodjék. Mindenki azt mondja, hogy itt vagy a vízszélbe, bejön a béka a házba. Még ebbe sose vót benn! De még ezen az udvaron se látok sose békát!