Ratkó Lujza: Mesék, mondák Biriből. (Jósa András Múzeum Kiadványai 24. Nyíregyháza, 1987)

VII. HIEDELEMANMONDÁK

mán a fiú olyan hét éves vót, és elment avval az idővel! Sose látták többet! Hova lett, mi lett? Ezt még gyerekkoromba hallottam, még egész gyerek vótam. /A felhőben voltak.../ A gargoncások! Ezek oszt verekedtek. Oszt amék erősebb vót,az jobban legyőzte. Ott vót a nagyobb csapás,a villámcsapás, meg ez meg az. Amék erősebb vót, legyőzte a másikat, ottan nagyobbat vágott az istennyila! 76. Kígyó szopta üsző Eztet beszélte az én... nem tudom mán pontoson, hogy apósom beszélte, vagy az én édesapám. Csak megellett egy üsző kint a csordán. Ahogy megellett a kútnál,hát ott meg egy nagy kígyó kibújt, és megszopta az üszőt. Ahogy megszopta, attul kezdve az üsző nem adott tejet, hanem mikor kiment oda a csordára, mindig a kígyó szonta. Na de a kígyót agyonütötték, de az üsző is megdöglött. 77. Kígyó mérgezte bor Na, még ezt is beszélte az én anyósom,hogy mentek ezelőtt felvenni a bort a fináncok. Oszt ahogy elmentek felvenni a bort, hát az hozott fel a háziasszony egy nagy hordóbul bort,abbul még nem ittak. Osztán az pedig dugatlan vót az a hordó, míg forrt, és abba belebújt egy mérgeskígyó, a pincébe. És ahogy belebújt,a fináncokat ahogy megkínálta,az rögtön meghaltak.A fináncok. Hát az asszony ugyi kétségbe esett: - Jaj, istenem - aszongya -, hát nem akartam én megölni űket!