Ratkó Lujza: Mesék, mondák Biriből. (Jósa András Múzeum Kiadványai 24. Nyíregyháza, 1987)

VII. HIEDELEMANMONDÁK

mentem és mentem. Egyszer engem letettek valahol. Egy setét erdőbe,egy hatalmas kastélyba. Amikor engemet ott letettek,, akkor azt mondják: - Ka öreg,most mán pihenjen meg és mingyán táncolunk! Meg is pihentem. Egyszer jön értem egy tisztelt úr. Azt mondja: - Vegye fel a klánétját és furulyázzon nekünk ! Ahogy felveszem a klánétomat, kinyitnak egy ódalszobát. Látom én áztat, hogy a fairül egy-egy nőt mindenki leakaszt a szegrül. Ott vannak nyelven fogvást felakasztva! Hát mán akkor a hajam szála az égnek borzadt. Kinek kláhétoljak én itten,mikor sem elevenül semmi,csak a fairül leveszik egyszerűen űket?És űk evvel táncolnak.Szentséges Úristen! Mit csináljak én itten? - így gondoltam el magamba. - Hogy tudjak innét hazamenni, vagy hun vagyok én itten? Mindegy, ráhúzom, fújok nekik nótát! Táncolnak, mulatnak. Mikor a mulatságnak vége van, a nóket a szegre visszaakasztják,és akkor űk egyszerűen nekikezdenek borozni. Én meg azt mondom neki, hogy: - Engedjék meg, hogy kimenjek az udvarra! Ahogy kimegyek az udvarra,hát hova mentem be, az istállóba, félrevaló dogomat végezni. Amikor bemegyek az istállóba, azt mondja nekem ott egy ló: - G-yuri bátyám, hogy van? Hát kedves elvtársak,képzeljétek el,mikor engemet egy állat megszólít: - Hogy van, Gyuri bátyám -, milyen érzelembe érzem magamat? Hát nem is tudtam, hun tartok. De azt mondja: - Gyuri bátyám, ne riadjon meg - azt mondja —, mert én kérdem magátul, én is Gy.lajba való vagyok, csak maga hogy került ide, azt kérdezem meg! Hát elmondtam neki.