Ratkó Lujza: Mesék, mondák Biriből. (Jósa András Múzeum Kiadványai 24. Nyíregyháza, 1987)

VII. HIEDELEMANMONDÁK

nem vót olyan nehéz a bócsó, mán könnyű vót a bóceő! Az anyja járt viasza szoptatni! Csak többször lehetett, mer édesanyám így beszélte, hogy visszajárt Gergely bácsinak a felesége. De oszt meghalt a gyerek is nemsokára utána! 38. Visszajáró halott Megin vót az én nagyapámnak egy testvére, egy jány. És azt mondta, hogy ... dógozni jártak, oszt ... vót egy olyan kis ember, olyan csepp vót, hogy a felesége, mikor oszt elvette, az ölibe hordta. De annak meghalt az apja, anyja. És az a kisfiú, olyan másfél éves lehetett,és vagy három napig - így útszélen laktak -, vagy három mapig ott szopta a meghalt édesanyját. Avval vót a gyermek, mer nem tudták, - így nagy tél vót -, oszt hát nem ment arra senki. Csak majd vagy három napra nézik: - Jaj — aszongya —, ott meg nem füstöl a kémény,ott mi van? Ahogy átmentek, meghalt édesanyja,édesapja, a gyerek megmaradt.És ahogy megmaradt az a kisfiúcska,hát azt oszt elvitte valami rokonság. De az a kisfiúcska nagyon kicsinek maradt, úgyhogy... hát aszonta az én apám, hogy olyan hetven centis se vót! És gyönyörű kis kipödört bajusza vót, hát ember vót az, csak csepp vót. És ez a néni meg járt dógozni. Oszt mondta, hogy: - Én, Anna, elvennélek téged feleségül, ha hozzám jönnél! Hát ez pedig, ... ennek a fiatalembernek vót egy lakása, meg nem tudom mennyi kis telek, ... hozzá is ment: - Én meg hozzád megyek! De nem tudom,hogy hogy hittak. Oszt ahogy hozzáment,