Ratkó Lujza: Mesék, mondák Biriből. (Jósa András Múzeum Kiadványai 24. Nyíregyháza, 1987)

VII. HIEDELEMANMONDÁK

hát azt nem tudom én,hány évre, meghalt az a csepp ember. De a felesége csak ottmaradt a lakásba. És ez minden este a sírbul feljárt! Mán napszállat után ment hazafele a feleségihe. És a felesége nagyon rosszul nézett ki, nagyon sápadt vét. Es azt mondta a bátyja - járt nála —, hogy: - Jaj,hallod, mi van veled? Nagyon rosszul nézel ki! - aszongya. - Igaz, hogy feljár az urad? Hát azt mondta, nem merte mondani, hogy feljár. Oszt a testvére mondta: - Na megállj.majd én délután elhívom a papot,és felszenteli a házat, és - aszongya - nem fog tudni többet idejönni ! Úgy is történt! Na, ahogy felszentelték a házat, este jött a férje. Aszongya: - Na,Anna,ha én ezt tudom, én az éccaka tégedet megfojtalak! No attul kezdve oszt nem is járt fel többet a férje. 39. Kísértet a házban Bizony isten,meg is esküdök rá, ez énrajtam történt! Itt laktunk Görinbe. Oszt olyan kis elült ház vét. Hát az ajtót mindig nyitva hagytam,mer nyárba nem bírtuk a meleget.A pitarajtót! Hát lefeküdtem. Az én uram meg,hogy kerülő vót, hát oda vót a tagba kerülni. Hát osztán vártam arra az időre, de fenn vótam! Ez való igaz vót! Oszt megfogta a kezemet,oszt húzott lefele! De fenn vótam.Kondom: - Peri, Feri, te vagy? Nem szólt semmit. Jaj, mikor eleresztett, rámadta s féltséget! Belebújtam a dunyhába, de így vert a hideg ki a féltségtül! Ez úgy estendet vót, úgy kilenc-tíz óra fele. Na majd hazajött az én uram, mondom neki: