Hadházy Pál: Néprajzi dolgozatok Túristvándiból. (A Nyíregyházi Jósa András Múzeum kiadványai, 22. Nyíregyháza, 1986)

Az istállóban minden éjszaka más-más béres volt az ügyeletes. A béresgazda éjszaka is el-ellátogatott az istállóba, hogy nincs-e valami baj a jószágok körül? A béreseknek kellett jelenteniük a hibát. Ha a béres ezt nem jelentette, de ő azt észrevette, akkor így szólt: "Te, Pista! Nem látod, hogy a Ráró lábán meglazult a patkó? Le akarod sántítani a lovat? Korán reggel menj a kovácshoz.,s vasaltasd meg-!" A béreseknek mindenre figyelniük kellett. A kovácshoz csak Török Sándor engedélyével mehettek patkoltatni, szekeret javítani. Török Sándor nem volt szolgalalkú ember! A béresek érdekében a véleményét mindig kinyilvánította, de nemcsak az intézőnek, hanem magának a bárónak is. Ezért becsülték 5t mind a béresek, mind a feljebbvalók. A béresgazda minden este felkereste az intézőt. Jelentést tett az elvégzett napi munkákról és az előadódott hiányosságokról és tudomásul vette a következő napra szóló intézői utasításokat» Török Sándor felesége: Hentes Rozália híres volt a fonás-szövés munkajában. Mindketten I960—

ban haltak meg. Reggel az asszony, este Török Sándor. Egymás mellé temettük őket. Az 1930-as években Gúlán András volt az ökrösgazda

. A legfontosabb feladata az volt, hogy az igásökrök és a növendék jószágok takarmányozására és legeltetésére felügyeljen. A külterületi munkák - szántás, vetés, boronálás — alkalmával ő ment elől. A béresek az ő utasításai szerint végezték a mezei munkát.ü szabta meg a pihenés idejét is.Ilyenkor leültek az eke szarvára vagy a szántásra, míg elszívták a dohányt. Ha kellett.helyben igazítottak az ekén. Boronálás közben meg-megálltak és letisztítgatták a borona fogait. Boronálás után mentek rá a szán12