Hadházy Pál: Néprajzi dolgozatok Túristvándiból. (A Nyíregyházi Jósa András Múzeum kiadványai, 22. Nyíregyháza, 1986)
téghez mindössze 8 család tartozott. Közülük került ki a főbíró, törvénybíró,a községi képviselőtestület, s nem utolsósorban ők voltak az egyházközség vezetőségében, így a presbitériumban és az iskolaszékben. Hadd mondjam itt el, hogy a presbitérium tagjait /mint általában a falusi tisztségviselőket/ szavazás útján választották meg. A náluk dolgozó napszámos emberek ugyan kire is adhatták volna a szavazatukat? Elképzelhetetlen volt,hogy egy napszámos embert presbiterire, vagy egyházgondnokká válasszanak«, A nagygazdák minden tisztségre csak önmagukat tartották méltónak. Pedig a vagyoni helyzet nem mindig járt együtt az ésszel és a tehetséggel. Dehát ők fizették a legtöbb állami és egyházi adót.Azt már nem vették figyelembe,hogy javaikat nem a saját munkájukkal, hanem a cselédek, napszámosok, részes aratők, feles és harmados kapások és kaszások munkája révén szerezték meg. Megkövetelték, hogy "úr"-nak szólítsák őket. A tanítókat, a papokat is lenézték, mert szemükben azok is csak talajnélküli, jött-ment emberek voltak. A ranghoz, a módhoz tartozott au is, hogy kora reggeltől délig a kocsmában üljenek. Igaz, ebből már családi perpatvarok is keletkeztek. A gazda-családok mentalitására hadd mondjak egy-két példát.Volt a faluban egy ügyeskezű /kőműves, ács, kerékgyártó, stb./ ezermester: Seres András. Egy alkalommal elment a vele egykorú, 24 holdas gazdához, akivel egy iskolapadot koptattak. A gazda feleségétől /aki ugyancsak velük egykorú, 24 holdas gazda lánya volt/ megkérdezte,hogy Itthon van Miklós? De a gazda akkor már törvénybíró volt és így kétszeresen is ragaszkodott a ranghoz. As asszony £gy válaszolt: "Az én uram neked nem Miklós, hanem Nyíri úr!" "Akkor mondd meg neki, hogy Seres úr kereste! 1 ' Egy alkalommal egy gazdag özvegyasszonyt temettem. A 47
