Hadházy Pál: Néprajzi dolgozatok Túristvándiból. (A Nyíregyházi Jósa András Múzeum kiadványai, 22. Nyíregyháza, 1986)

temetési beszéd után az említett Seres Andrással együtt mentünk a temető felé, a koporsó előtt. A koporsó után az éneklő férfiak haladtak. Egy-egy halottas ének elhangzása után mindig szünet következett.Az első szünet alkalmával Seres csak hátranéz,s fejcsóválva mondja: "Csak nem jön!" Arra gondoltam, hogy a család vagy rokonság közül hiányol valakit a temetési menetből. A harmadik vers eléneklése után Veres megint hátranéz és megszólal: "Hát még most sem jön!" Kíváncsivá tett, ezért megkérdeztem, hogy ki nem jön? "Hát a nagy vagyon nem jön utána kifele a temetőbe!" "Miért mondja ezt, András bácsi?" "Azért, mert mindene volt a nagy vagyon,nem szánta volna meg a szegény embert!" A gazda-családok a gőgöt még a gyermekeikbe is belenevelt ék. Példák ént hadd mondjam itt el,hogy az egyik gazda-család leánykája a IV. elemi elvégzése után Budapestre ment, hogy ott a polgári iskolát elvégezze. Mivel nem tudott kellő eredményt felmutatni, hazaküldték. Az eset megértéséhez még el kell mondanom azt is,hogy a konfirmáció abban az időben nagy dolog volt,8 abból kimaradni nagy szégyen lett volna. A templomozás is részben rangbell tevékenység volt. Hiszen a templomban ott voltak azok a padsorok, amelyeket a gazdák pénzért váltottak meg maguknak. Külön női és férfi padsorok voltak. Ha egy nő kalappal a fején ült le a családi padba, úgy vélték, hogy az tekintélyt ad. Nos, ez a leányka is eljárt a konfirmációi előkészítőre. /Családjuk egyik ágában száz évvel ezelőtt esperes is volt, kinek emlékét egy általa adományozott harang őrzi./ Az egyik órán felszólítottam, hogy: válaszolj erre a kérdésre! A leányzó felállt és azt mondta:"Én magának nem vagyok te, hanem kisasszony!" Na

f ezt jól megkaptam, mint 48