Hadházy Pál: Néprajzi dolgozatok Túristvándiból. (A Nyíregyházi Jósa András Múzeum kiadványai, 22. Nyíregyháza, 1986)

A TUBISTVÁNDI URADALMI CSELÉDEK ÉLETE AZ 1930-AS EVEKBEH i. Bevezess Amikor arra vállalkoztam, hogy az 1982. éri néprajzi pályamunkámban a címben jelzett témával foglalkozzam, úgy éreztem, hogy ez köteleseégem is! Az uradalmi cselédek élétének feldolgozását kötelességemnek, adósságomnak éreztem két okból is. Egyrészt azért, mert 1932-ben, amikor ref. lelkipásztor lettem Túristvándiban, akkor engem tulajdonképpen az ottani uradalmi cselédek»falusi zsellérek és napszámos emberek választottak meg - a. hivatalos egyházközségi vezetőséggel, a presbitériummal szemben! Másrészt azért vállalkoztam szívesen e téma feldolgozására, mert 43 évi szolgálatom ideje alatt összeforrottam a túristvándi falusi néppel, főleg az uradalmi cselédemberekkel, hiszen ennyi idő alatt egy falu népét kellett kikísérnem a temetőbe, hiszen egy új nemzedék nőtt fel előttem. Az a kapcsolat, ami kialakult, nem szűnt meg nyugdíj» jazásom utam sem, hiszen minden emlékem, minden érzésem» Túristvándihoz, annak népéhez köt. Bevezetőként mindezt el kellett mondanom azért, hogy mindenki számára érthetővé váljék: ez a téma, pontosabban valóság

, öt évtizede mélyen bennem él! örülök annak, hogy feldolgozásához: és publikálásához lehetőséget kaptam. Fem tagadom, hogy a szubjektív érzések befolyásoltak,de igyekeztem mindenkor tárgyilagosan a valóságot feltárn lj

t hí 1ÍS>» lesen bemutatni ennek az elnyomott,elmaradott néprétegnek az életét úgy, ahogy az a 930-as években zajlott. Szerencsére már letűnt ez a korszak,annak minden nyomórúságával 43