Hadházy Pál: Néprajzi dolgozatok Túristvándiból. (A Nyíregyházi Jósa András Múzeum kiadványai, 22. Nyíregyháza, 1986)

pótlóval, tejfellel» habarni készítették«. Marhahúsleves

. A falusi emberek ezt nagyon ritka alkalommal fogyasztották«Ha valakinek a tehene a mezőn felfúvódott, akkor hatóságilag- engedélyezték a kényszervágást* Ekkor a háznál mérték ki a marha húsát*. Ilyenkor a falusi nép húst vásárolt« De elsősorban nem azért, mert a húst olcsóbban meg lehetett venni« hanem azért,hogy a károsulton segítsen! Számon tartották azt is, hogy ki vett húst és ki nem« A húsvásárlás sal hozzájárultak ahhoz,hogy a károsult a tehén helyére egy növendék marhát állíthasson, illetve munkára foghasson«. A 30-as években volt egy hentes a faluban, aki disznót és marhát is vágott eladásra. De ezekből helyben kevés húst vettek« bár kilóját csak 80 fillérért mérték« De az Istvándiak nem nagyon vettek, mert nyáron a felfúvódások sajnos előadódtak, továbbá ekkor vágható baromfival is rendelkeztek. A hentes a húst jobbára Seatmárcsekében, Kölesében és Tiszakóródon értékesítette« Az említett húslevesek vasárnap kerültek asztalra, a tehetősebb házaknál csütörtökön is* A szegény emberek mészárszékbe a galambdúc volt! Pergelt levesek« Ezek a levesek úgy készültek, hogy előbb egy kevés szalonnadarabot apró kockákra vágtak, lábasban vagy fazékban kiolvasztották.8 ennek zsírjába lökték a levesbe való tésztát. Ez lehetett lebbencsbe való tészta, reszelt tészta, vagy eperlevél tészta. A tésztát megpergelték* azaz megpörkölték a zsírban«. Kevés «apróra vágott hagymát, paprikát, kockása, vagy karikára vágott krumplit tettek hozzá* Néhányszor megforgatták, majd viszel felöntötték és a kötözött petrezselyem hozzáadásával felfőzték« Nyáron tettek bele egy fél paradicsomot is« így készült a lebbencsleves, a tarhonyaleves, az e179