Hadházy Pál: Néprajzi dolgozatok Túristvándiból. (A Nyíregyházi Jósa András Múzeum kiadványai, 22. Nyíregyháza, 1986)

eaolgálta»£aJta kívül nem ette senki sem a puliszkát tejszínnel. Csak nála volt napi ötszöri étkezés: reggeli«tízórai, ebéd« uzsonna, vacsora; díszes terítéssel« Az értelmiség közül a legjobb módja az uradalmi in tézőnek volt. Mindene megvolt! Fejős tehén kettő is, növendékmarhák, sertések, s annyi aprómarhát tarthatott, amennyit akart. A pap és a tanító lejjebb állott,ha nem is képesítés dolgában. Az iskola egyházi volt. A pap is, a tanító is, a javadalmuk egy részét az év vége felé kapták meg. Igaz, volt földjük és kaptak államsegélyt is. De itt is érvényes volt az, hogy: "A szegény gyülekezetnek szegény a papja is!" De szegény volt a tanító is. Heg kell említeni azt is, hogy a szegényparasztság táplálkozása elég változatos volt, változatosabb, mint a minden földi jóval rendelkező gazdagoké! A tehetősek ugyanis főleg a sertés és a baromfi feldolgozott húsát ették» A napszámos és cselédember ugyanakkor mindent felhasznált, ami ehető volt, amit az erdő-mező adott, összegyűjtötte a eomot, kökényt, vadalmát, vadkörtét és a különféle gombákat. Egészségesebbek, munkabíróbbak voltak,s egy sem akadt közülük, aki gutaütésben halt volna meg. Em a halálos betegség nem volt ritka a jómódúnknál, azoknál., akik mértéken felül sok zsíros ételt és sok szeszes italt fogyasztottak. A szegényparasztság hagyományos táplálkozási rendjével, ételeinek ismertetésével az alábbiakban még részié tesebben szólunk. b, A szegényparaszti család heti étrendje Már fentebb említettem Seres Zsigmond nevét, aki egyetemet végzett,járási főagronómus volt és mint tsz-elnők ment nyugdíjba. Az apja hadirokkant volt, s ebből a174