Hadházy Pál: Néprajzi dolgozatok Túristvándiból. (A Nyíregyházi Jósa András Múzeum kiadványai, 22. Nyíregyháza, 1986)

ropogtatták* A hordót kétszer-háromszor meleg vízzel átöblítették» A hozzátartozó részeket is gondosan megmosták, s az ágyon vagy as asztalon megszárították.A káposztáshordót a konyha egyik sarkába helyezték.A fenékdongák alá szalmát tömtek, hogy taposáskor a hordó feneke meg ne sérüljön. Gyalulás a férfiak dolga volt. Az ember ölébe vette a gyalut úgy.hogy a másik vége az ágy- szélén legyen. A gyalu alatt egy nagy tekén6 feküdt, úgy, hogy abba hulljon a meggyalult káposzta. Az ember előtt kötő volt, melynek vége beleért a tekenőbe, s így a káposzta hátrafelé nem hullhatott. A káposztáshordó aljára a gazdasszony tiszta káposztaleveleket rakott.Erre egy jő arasznyi réteg gyalult káposzta került.Utána következett az ízesítés. Ekkor raktak bele sárgarépát, tormát, paprikát, babérlevelet és sót.Utána ismét egy réteg gyalult káposzta került, az előbbiek szerint ízesítve«. A hordó berakása után következett a kápos z tatapos ás

. Ez mindig férfimunka volt. Az ember szappannal,meleg vízzel megmosta a lábát, háromszor is. A falusi ember a gatyaszárat térdig feltűrte, lekötötte és beleállott a hordóba. Előbb körül a szélén, majd a közepén taposta, egészen addig, míg a lába ujjai között a káposztáié fel nem fröccsent. A káposztáshordóba mindig raktak egy-két sor fejes káposztát is. Egy sorba 10-12 fej fért el. A fejek közét gyalult káposztával tömködték ki,de tettek bele néhány szem borsot is. A hordót színültig megrakták. Addig kellett taposni,míg a káposztáié a tetejére fel nem jött« illetve míg a fedődeszkákat bele nem lehetett rakni» A taposás befejezése után kezdődött a csavarás

. Felszerelték a facsavart, a azzal nyomatták le fokozatosan a 164