Hadházy Pál: Néprajzi dolgozatok Túristvándiból. (A Nyíregyházi Jósa András Múzeum kiadványai, 22. Nyíregyháza, 1986)

fedődeszkákat• Mindig csak annyit csavartak rajta, amenynyit a káposzta, engedett. Amikor & káposztáié feljött a fedődeszka tetejére, megint lehetett húzni egyet a facsavaron. Aztán éjszakára egy abrosszal letakarták a káposztáshordót. Reggelig nyugodott, ülepedett a káposzta. Ismét csavartak rajta annyit»amennyit lehetett. Be már ekkor habosán jött fel a káposztáié! Egy hétig így savanyították a káposztát a meleg- konyhában vagy szobában. Aztán kivitték a kamrába, ha nem volt, a pltarba. De továbbra is minden héten le kellett szedni a habját» Két hét után már lesavanyodott és étkezésre alkalmassá vált. Amikor savanyúkáposztát vettek ki a hordóból, a helyét elegyengették» A facsavart és a deszkákat megmosták és eltették» A hordót egy abrosszal takarták be» Száraz őszön, vagy ha sokáig vártak a taposással, előfordult, hogy a. káposzta nem eresztett levet. Ilyenkor enyhe sós vízzel töltötték fel» Erős tél esetén a pltarban vagy a kamrában tárolt hordós káposzta megfagyott. Ilyenkor felfeszítették a fedődeszkákat és valahogyan kikaparták az étkezéshez kívánt mennyiséget. De még így is jóízű volt. 6. Disznóölés Nevezetes téli esemény volt a disznóölés

. gyermekeknek és felnőtteknek egyaránt. Nehezen várták ki ezt a napot. A gyermekek örömmel nézték, hogy miként perzselődik a disznó a szalma alatt.De segédkezhettek is; teregethették a szalmát, öntögethették a vizet, s a kért kaparókésaket a hentes vagy az apjuk kesébe adhatták.Alig várták» hogy/ a disznó füléből egy darabot kapjanak«. 165