Hadházy Pál: Néprajzi dolgozatok Túristvándiból. (A Nyíregyházi Jósa András Múzeum kiadványai, 22. Nyíregyháza, 1986)

4. A gyggtgj

ff« •f»'Hw»

sznáIága a, Gyümölcafogvasztás Említettem, hogy Istvándiban a legismertebb és legkedveltebb gyümölcs a szilva volt. Mikor beérett, felnőttek és gyermekek egyaránt fogyasztották nyersen.Még a napi egyszeri étkezést is letudták vele,főleg reggelire,egy darab kenyérrel.Egy alkalommal Nyíri István egyházgondnokot kerestem, kora reggel. Kérdezem a feleségét61,hogy az ura hol van? "A szilvásban!." - feleli. Lementem hozzá és kértem, hogy.legyen szíves feljönni, mert beszélnem kell vele. Erre így válaszolt:"Megyek, tiszteletes úr, csak előbb befejezem a früstököt!" Látom,hogy a kezében egy darab kenyér van, s azzal eszi a szilvát. Természetesen ő sem és más sem fogyasztott gyakran reggelire szilvát» A szilvából és sás gyümölcsből is rendszerint készítettek habart levest, különösen, hidegen kitűnő étel. Legfőképpen lekvárnak használták fel. Kenyérre kenve sokaknak, főleg gyermekeknek ez volt a reggeli. A keskenyre metélt, kifőzött tésztát szilvalekvárral keverték össze,ezt mocskos laskána

k nevezték*Lekvárt szívesen használtak palacsintához-, buktához is» A hüllő, értéktelenebb gyümölcsből pálinkát főztek. A pálinkafőzés korábban házilag történt»Az 1930-as évek végén egy pálinkáiózdét telepítettek át Kiskőrösről Túristvándiba. Ez a f őzde 1945-i# működött* b, Lekvárfőzés A lekvárfőzés Szatmárban és Seregben egy speciális, de jól ismert munkaművelet.Szeptember-végén már- puha,szép hamvas volt a "nemtudom" szilva.Ekkor kezdődött a lekvár*» főzés. Ha esténként végigment as ember a falun, mindenün159