Hadházy Pál: Néprajzi dolgozatok Túristvándiból. (A Nyíregyházi Jósa András Múzeum kiadványai, 22. Nyíregyháza, 1986)

nem ragadt as öklére és a tészta hólyagossá nem vált»Közben néhányszor meg kellett forgatni a kenyértésztát. Ez a munka nem volt könnyű, több mint egy óráig tartott. Jó ököl kellett hozzá és bele Is lehetett izzadni. A dagasztó nő bizony eléggé elfáradt» A készre dagasztott tésztát elegyengették, a tetejére kevés lisztet szórtak és abrosszal leterítették.Az abroszt tenyérnyi szélességűre összehajtva tették a tészta— ra, amelyre előzőleg korpát hintettek* Ahogy kelt a kenyér, úgy nyílott széjjel a lehajtott kendő. Ez mutatta a kelés kellő mértékét is. A dagasztással kapcsolatban volt egy találós kérdés is. Odakerülésemkor megkérdezte tőlem egy idős, kb. 90 éves asszony /Király Istvánné/: "Tessék kitalálni, mi az: hátán fekszik, hússal dögönyözik?" Nem tudtam rá felelni, mint sok más kérdésre sem. "Ejnye, ejnye, még ennyit sem tud a tiszteletes úr? - mondta az öreg Angyó. - Hát a ke— nyérdagasztás! A következő munkamozzanat a kenyérszaggatás» Míg kelt a tészta,a dagasztó asszony előkészítette a szakajtókosarakat. Beletette a kendervászonból szőtt,csíkos szakajtókendőket. Belisztezte, hogy a kenyértészta bele ne ragadjon és hogy könnyen ki lehessen borítani belőle a sütőlapátra. A tekenőből kiszakította az egy kenyérre elegendő tésztamennyiséget, a tekenőben forgatva kerekre formálta, és beletette a szakajtókosárba, egyiket a másik után. Aztán a kendő széleit ráhajtotta a tészta tetejére» c, Kenyérsütés A fűtőanyagot már előző este bekészítették a sütőházba, illetve, ahol nem volt, a kemence mellá. Tüzelőnek kórót, szalmát használtak» A tüzelés korán reggel kezdóV 156