Hadházy Pál: Néprajzi dolgozatok Túristvándiból. (A Nyíregyházi Jósa András Múzeum kiadványai, 22. Nyíregyháza, 1986)

dött. A tüzeléskor arra kellett vigyázni, hogy a kemence mindkét oldala egyformán és egyenlettesen felforrósodjon, A hamuvá vált parazsat a szívonőv

al /szénvonóval/ húzták ki a hamuzóba. A kemence akkor volt kellően befűtve, amikor a parázs kihúzása közben a kemencealj szikrát vetett* A parázs kiszedése után a kemence alját tisztára seperték. A szakajtókosárból a kenyértésztát ráöntötték a sütőlapátra és betolták, a kemencébe. A kenyértésztákat úgy helyezték el, hogy a kemence szájánál egy kis lepénynek még jusson hely. Ezután a kemence szája elé tették az előtétet.Ha jól dagasztották meg a tésztát és a kemence is kellően fűtött volt, akkor a bevetés után nemsokára már pirosodott a tészta teteje, A kenyér bevetésére ügyelni kellett. Ha a tészták közel kerültek egymáshoz, akkor összeragadtak. Ha pedig közel került a kemence falához:, akkor megnyomódott. Ilyen kenyérrel ne» lehetett dicsekedni! A kenyér bevetése után a kosarakból kiszedték a kendőt és egymásra rakták. Ezt azért tették,hogy szép legyen és magasra süljön a kenyér. A kenyér egy óra leforgása alatt megsült. A kenyérsütést már reggel hét órára befejezték, szégyen volt arra nézve, aki dél felé is kenyérsütéssel foglalkozott. A kemencéből kiszedett kenyerek tetejét vizes ruhával vagy vizes tenyérrel lesimították és kin időre otthagyták a kemencepadkán. Amikor már kihűlt, tollseprűvel leseperték az alját és a kamrában vagy a szobában elhelyezték» A kenyérszegés az apa tisztsége volt» Szokás volt ax is - mind a katolikusoknál, mind a reformátusoknál -,hogy késheggyel keresztet karcoltak a kenyér aljára, vagy a szeges előtt rövid fokászt mondtak. A megszegett kenyeret kenyereskosárban tartották» Ez a kosár gyékényből, vagy 157