Hadházy Pál: Néprajzi dolgozatok Túristvándiból. (A Nyíregyházi Jósa András Múzeum kiadványai, 22. Nyíregyháza, 1986)

mészetesen ennek a fiatalok Is örültek«. Mikor 1932-ben Túrlstvándlba kerültem, még nem tudtam, hogy milyen jelentősége van a tükörnek. Nem egyszermegtörtént, hogy ami kor hellyel kínáltak, leültem egy közeli székre. Bizony, felállítottak és a tükör alá ülteti tek a karosládára. Bz a megtiszteltetés jele volt! Ha húsvéthétfőn a lányokat elkapták a legények, odavitték őket a kúthoz- és egy vödör vize* rájuk öntöttek. Kiabálás, visongás hangzott ki az udvarnál. Nem egyszer dicsekedtek azzal a lányok, hogy: "Már háromszor kellett ruhát váltanom!" Délfelé aztán alábbhagyott a locsolkodás láza. Húsvét harmadnapja már a lányoké volt. Egy-egy háznál meglapulva, kezükben egy vödör vízzel azt lestek,hogy mikor jön a fiú? Mikor odaért és mielőtt észrevette volna, már nyakon is öntötték egy "vider" vízzel. Má.lus elseje kedves meglepetést hozhatott a lányoknak. Ilyenkor a komoly udvarló, de még az udvarolni szándékozó legény is gyökerestül kiszedett májusfát ültetett a lány ablaka alá. A májusfát nagy dicsekedéssel mutálta a lány a barátnőinek, de látta ezt anélkül is mindenki,aki az utcán végigment. Túristvándiban az aratás befejezését végzésn

ek nevezték. A végzés idejét egy nappal előtte jelentették az intézőnek, az intéző pedig az öreg bárónak. Valószínűleg a— zért, hogy a régi bevett szokás szerint az aratók bevonulása ne érje váratlanul és felkészülhessenek a fogadásukra. A báró részére aratási koszorút készítettek. A rámáját a férfiak veresgyűrű ágból készítették. A lányok szép nagy kalászokat válogattak össze. A koszorú rámáját piros -fehér-zöld krepp-papírral fonták be. Majd erre az asszonyok szépen rákötözték a kalászokat»Krepp papírból piros, 114