Hadházy Pál: Néprajzi dolgozatok Túristvándiból. (A Nyíregyházi Jósa András Múzeum kiadványai, 22. Nyíregyháza, 1986)

fehér és zöld. virágokat is készítettek, melyeket szintén ráerősítettek a koszorúra, A koszorú alja kerek volt. Négy részre osztva a kört úgy erősítettek rá egy-egy veresgyűrű vesszőt, hogy az felül csúcsos kúpot képezett. Természetesen a koszorú te­tejét is feldíszítették» Az aratókoszorút csúcsánál fogva egy rúdra akasztották és úgy vitték, Ugy rendezték, hogy a kastélyba vonulás mindig dél­tájban történjék. Nótaszóval vonultak az úton, elől a lá­nyok és az asszonyok, utánuk a férfiak, akiknek kezében sarló volt. A koszorút is a férfiak vitték. Útközben több dalt elénekeltek, de az alábbi sohasem maradhatott el: "Búza, búza, de szép tábla búza, Aratásra hajlik annak a kalásza. Ki fogja azt learatni, ha nékem be kell vonulni? Á szeretőm anyja, majd az learatja!" Az öreg báró, míg élt, mindig fogadta az aratókat, a kas­tély tornácos, lépcsős nagy előterében. Vári Bernát, a bandagazda odalépett a báró elé és bejelentette: "Méltó ­ságos báaró úr, becsülettel elvégeztük az aratást!" A báró kezet fogott vele és megköszönte a munkájukat» A koszorút négy leány vitte fel a lépcsőn a tornácra, s Vári Bernát adta át a bárónak.Az öreg báró idejében pá­linkával és birkagulyással vendégelték meg az aratókat. A trianoni békeszerződés előtt, amikor még megvolt a báró erdődi szőlője, az ebéd után borral is megkínálták az au­rátokat. Az öreg báró halála után Triznay Gyula intéző fogad­ta az aratókat, aki pálinkát adott mindenkinek. Karácsonyk or kántáltak és betlehemeztek» A betlehem egy téglaalakú, elől nyitott, tetővel ellátott, papírból készült istálló volt. Ebbe tették a jászolt és a bölcsőt» 115

Next

/
Thumbnails
Contents