Hadházy Pál: Néprajzi dolgozatok Túristvándiból. (A Nyíregyházi Jósa András Múzeum kiadványai, 22. Nyíregyháza, 1986)

ségűek száma. Sz egyrészt az endogám házasságokból, másrészt a mulasztásokból eredt. Akadt olyan gyermek is, **^i az I. és 11. osztályt kétszer is megismételte és 12 éves korában került ki az iskolából, illetőleg ment át az ismétlő iskolába. Az iskolai oktatásban való lemaradáshoz nemcsak a gyermekek lustasága, hanem a szülök helytelen felfogása is közrejátszott. A következőket mondogatták: "Elég a lánynak, ha annyi esze van, hogy az esoben az •— rész alá álljon!" "A fiú annyit tudjon, hogy a szénás lábát megkülönböztesse a szalmás lábától!" /Tehát a ballábát a Jobblábától./ Úgysem lesz abból sem pap, sem tanító!" "Minek olyan sokat tanulni, úgy is csak földet túró paraszt lesz belőle!" A gyermekek foglalkoztatásáról Kiss Jőzsefhé 62 éves tsz-nyugdíjas a következőket mondotta: "Hát úgy volt az, hogy amikor 12 éves korunkban kikerültünk az iskolából, már akkor nemcsak napszámba kellett járni,hanem kapáltunk és arattunk is.Akkor már mi is láttuk azt a nehéz helyzetet, amibe szüleink éltek, és örültünk, hogy mi is hozzájárulhatunk a család anyagi gondjainak enyhítéséhez. Mentünk aratni, mentünk a cséplőgéphez, arai nagyon poros és piszkos munka volt« A portul,törektül úgy néztünk ki,mint egy ördögfióka, ránk se lehetett ismerni. Hát még a kapálás! Alig voltunk tíz évesek, muszáj volt csinálni. Akkor tanítottak meg bennünket a szüleink a munka szeretetére» Nagyon örültünk, ha napszámba hívtak bennünket.Ez- a tavaszi 8zúrőkázással kezdődött. Ha a Kis-tanya felé mentünk, akkor a kovácsműhelynél volt a gyülekező. Hyenkoir a kistanyasi kerülő, Stark Mihály bácsi volt velünk. Ha a fala másik végére mentünk szúrókáznl, akkor a hídnál gyülekeztünk és édesapám volt velünk» édesapám kerülő volt haláláig. Korán árvaságra hagyott bennünket. A kerülők szőlí97