Hadházy Pál: Néprajzi dolgozatok Túristvándiból. (A Nyíregyházi Jósa András Múzeum kiadványai, 22. Nyíregyháza, 1986)
tottak, hívtak napszámra és örömmel mentünk. Sokszor 50 gyermek is összegyűlt. Szót fogadtunk, szorgalmasan dolgoztunk. Olyan nem volt,hogy valakit el kellett volna za>varni,mert lustálkodott. Akkor már mi is felfogtuk, hogy nekünk dolgozni kell. A fizetés hetente vagy kéthetente volt és mindig az ispán fizette ki az 50 filléres napszámot. Amikor* arattunk, külön vízhordó nem volt. Mindenki vitt magának korsóban vagy kannában. Ugy osztottuk be, hogy délig elég legyen.Ebédldó alatt friss vízért mentünk a Túrra, vagy a Kia-tanyára, így volt ez aratáskor, csépléskor:. Felszedtük délben a korsókat és kannákat és fiúklányok mentünk vízért!" d, Néphagyományok, népszokások A továbbiakban szólni szeretnék a túristvándi uradalmi cselédek, napszámosok és kisparasztok hagyományairól» szokásairól. Mindenek elótt az emberi élet kezdetével, a születéssel, azután a párválasztással, a házasságkötéssel járó szokásokkal foglalkozom. De nem feledkezhetem meg a haláleset, továbbá az ünnepi alkalmak szokásairól sem. Születés . A szülés általában a bába közreműködésével történt. Az 1930-as években volt egy kirívó eset: az anya aratáskor a barázdában szülte meg a gyermekét» Szülés után pár napig, általában egy hétig a bába látta el az újszülöttet és az anyját. Utána már az anya gondozta a gyermekét. A 8. napon az anya "egyházkelés"-t tartott, ami azt jelentette, hogy a gyermekágyból való felkelés után az első útja a reggeli istentiszteletre vezetett. A lelkipásztor szószéki szolgálata után az úrasztála elé mentek, ahol a lelkipásztor és az anya egy közös imádságban hálát adtak a gyermekért és az anyáért; kérték az Isten segítségét a gyermek fejlődésére, továbbá az a98