Balogh László: Dolgozatok Szamosszeg néprajzából. (A Nyíregyházi Jósa András Múzeum kiadványai, 21. Nyíregyháza, 1986)

gyakran emlegetik a penyigei asszon

T esetét is. Ez az asszony a kenyeret megátkozta, s ezért a kemencéjében kóré vált a kenyér. Egyik adatközlóm látott, is a harmincas években ezekból /.'/a kenyerekből egyet.Ahogy elmondta, a kenyérsütő asszony ekkor már nem élt, de utódai ott laktak a penyigei templommal átellenben, és a két kenyeret az ereszcsorgóban tartották, és az nézhette meg, aki akarta. Közlőm szerint ezek a kőkenyerek színükben, formájukban megtévesztésig hasonlítottak a valódi, házi sütésű kenyerekhez. Hogy e hiedelemszerü történetek után a szamosszegi reális élet frissítsen föl bennünket, elmondom itt a zempléni drótostót itteni «setét is.Ez a történet hitelesnek számít, mert adatközlőim szerint az ő házuknál történt néhány évtizeddel ezelőtt*AZ esemény viszont olyan jellegű, hogy nincs okunk az adatközlő elbeszélésében kételkedni» Zemplén megyéből rendszeresen eljárt Szamosszegre egy drótostót, a melegebb nyári időszakokban. Élelmet sohasem vásárolt, legfeljebb egy kis tejet, minthogy batyujában mindig ott volt a hazulról hozott kukoricakenyér. Ezt aztán tejbe aprította, és ebből állt reggelije, ebédje és vacsorája. Egyszer azonban annyi munkája akadt,hogy a tervezettől tovább kellett még maradnia, néhány napig,s ezért az otthonról hozott kenyér elfogyott. Szállásadójától, adatközlőim szüleitől, kenyeret vásárolt. Természetesen azoknak búzakenyerük volt, és azt adtak a tótnak is. Vacsorakor azonban nagy baj történt! Á drótostótunk a jő puha búzakenyeret beleaprította a tejbe, az persze, mind egy C8öppig fölitta a tejet. A tót bámult egy darabig,aztán mérgesen kifacsarta a kenyérből a tejet, a kenyeret messzire elhajította, a tejet pedig kenyér nélkül megit75.