Balogh László: Dolgozatok Szamosszeg néprajzából. (A Nyíregyházi Jósa András Múzeum kiadványai, 21. Nyíregyháza, 1986)

ba teszi is aztán, ügy tartják, a kenyeret nea szabad eltaposni. Ezért, ha az utcán találnak kenyérdarabot,mindig fölveszik, és, ha aegukkal nem vihetik, akkor kerítésen, vagy épület kiszögellésén helyezik el. De nea szabad elégetni sem a kenyeret,különösképpen a kenyérmorzsát. Ennek vallásos indoklása van,ainthogy a szaaosszegiek hite szerint a kenyérmorzsa az angyalok eledele, és ha elégetik, akkor sírnak az angyalok, aert nincs nekik ait enniük. Á meg nem becsült kenyér általában bosszút áll az emberen, a szamosszegiek hite szerint. Szt, vallásos hiedelmük •lapján laténverésé-nek mondják. De nea tartoa lehetetlennek, hogy a kenyér bosszúállása olyan kultikus motívum, amelyik nea keresztény eredetű. A hiedelem létét igazoló történetekből legalábbis ki lehet ilyesmit olvasni. Íz öreg Csacsi Qodusné

ról ealegetik például, hogy a fia aegszületése után nea akart több gyereket. Persze,ennek ellenére terhes lett» Betegeskedett, terhességét azonban sokáig nea vette észre.Egyszer aztán éppen kenyérvágás közben megmozdult nála a gyerek. Dühében, hogy csak jelentkezik az újabb apróság, földhfizvágta a kezében levő kenyeret, átkozódni kezdett. A gyerek aztán szerencsétlennek született. Az utcán talált lótragyát összeszedte és megette, de a kenyeret sohasem lehetett megetetni vele életében. A szamosszeglek szerint mindez azért történt így, mert a terhes anya földhözvágta és átkozta a kenyeret. A bevezetőben idézett kalász-eredetről szóló legendának ismert egy másik változata is. S szerint a gyereke fenekét lángos-sal kitörli asszonynak a keze bénult meg, hogy nem tudott többet kenyeret dagasztani. 74.