Balogh László: Dolgozatok Szamosszeg néprajzából. (A Nyíregyházi Jósa András Múzeum kiadványai, 21. Nyíregyháza, 1986)

zárt szokták vele azt csinálni,hogy vagy egyszerűen zsír«» ral gyúrják át, vagy a téli disznóölésből származó tepertőt dagasztják bele. így olyan ízessé válik, hogy a gyerekek között legtöbbször civódás támad miatta. A vakaróut a kenyérrel együtt teszik a kemencébe, általában a szájrészhez, s mikor a meghuzgállás következik, már ki is veszik. Az utóbbi évtizedekben ritka már, de régebben gyakori volt, hogy kenyérsütéskor babájká-t is csináltak. Ez úgy készült, hogy szakasztáskor a szükségnek megfelelő mennyiségű tésztát levágták és félretették. Amíg aztán a kiszalasztott tészta kél, a háziasszony elkészíti a babájká-t. A nvútóutáblá-n 1-2 centiméter átmérőjű rudakat sodor a tésztából» és azokat ugyanilyen hosszú darabokra vagdalja. Sűrűn egymés mellé rakva lisztezett tepsibe kerülnek, éa a kemencében szép pirosra sütik» 1 kelés és a süléa alkalmával annyira megduzzadnak, hogy a tepsiből egy darabban lehet kivenni, és úgy kell széttördelni. 1 gyerekek így is szeretik, de a felnőttek inkább megöntve fogyasztják. A család egyszeri fogyasztásának megfelelő mennyiségű babájkát forróvízzel leöntenek, és így as megpuhul. Aztán leszűrik, s tejfölös túróval fölkeverik, ízlésnek megfelelően sózzák. A régi táplálkozásban az adta a babaJka fontosságát, hogy megsülve, kosárban, zacskóban tárolva hetekig elállott, és a mezőn dolgozó gazdasszony hamar tudott belőle ízletes vacsorát készíteni. A mai igényesebb gazdasszonyok azonban már lemosolyogják azokat, akik még sütnek babájkát, ósdiaknak, a maradiaknak tartják őket. Pedig jó ízével»tápértékével ér annyit,mint bármely főtt tésztaféle, praktikusságában pedig vetekszik a mai, boltban vásárolható félkész-ételekkel. Sőt,még azt is hozzátehetjük mindehhez, hogy mint sült tésztaféleség, 72.