Balogh László: Dolgozatok Szamosszeg néprajzából. (A Nyíregyházi Jósa András Múzeum kiadványai, 21. Nyíregyháza, 1986)

Ehhez hasonló volt az uradalmi munkások részének behordása is. Ez az uradalmi asztagok mellé került,de nem kaszánkánt külön asztagba rakva, hanem az összes rész egyetlen asztagba került,s csépléskor a bandagazda a szemen osztotta meg a munkásokat. Végül olyan eset is volt, még a felszabadulás Ottani években is, hogy a kevés, saját termésű búzájukat a gazdák nem az udvarukra hordták,mert annyiért a cséplőgép nem állt volna be. Ilyen esetben a község birtokának azon a részén, amelyik legközelebb volt a faluhoz, egy közös rakodót csináltak, s ide hordták kevéske búzájukat a kisbirtokosok, s cséplés után innen szállították h*za termé* küket. Szamosszegen ez a közös rakodó az azóta betelepült Homoréuthát nevű dűlőn volt mindig. a 4. A cséplés Jár a keze, mint a cgépfaaáanju

; r.yoatatóu lúnak nincs bekötve a szája. - mondták adatközlőim, az országszerte Jól isisert szólás-mondást, s ezzel el is árulták a szamo8szegi cséplési eljárás két legrégibb formáját. A csáplésnek ez az ősibb, múlt századi és talán még régibb két változata, úgy látszik, kapcsolatban állt Szamosszegen a község lakossárának vagyon szerinti rétegződésével. A lassúbb, fárasztóbb és több időt igénybe vevő kézi cséplést inkább szegényebb réteg művelte.Ez a munka Szamosszegen a cséphadaróu néven emlegetett eszközzel történt.Ez egy villanyél hosszúságú és vastagságú keményfa rúd, amihez csuklósan, leginkább bőrdarabbal, egy hasonló vastagságú,de csak 50-60 cm hosszúságú rudat erősítettek. Jó időben a portalanított és kemény talajú hátsó udvaron, a szérűn, lerakták a kioldatlan kévéket, s csép32.