Balogh László: Dolgozatok Szamosszeg néprajzából. (A Nyíregyházi Jósa András Múzeum kiadványai, 21. Nyíregyháza, 1986)

hadáréra! alaposan megütögették minden oldalról. Ezután kioldottak a kévéket,a belső részét kifelé fordították, s újból végigverték a cséphadaróval. Szt folytatták, amlg szem volt benne.A szalmát kévébe kötve hagyták, mert Így kitűnő tetőfedő zsúp volt belőle.A búzaszemet a pelyvától kézi rostával illetve szelelés

sel tisztították meg. A cséplésnek ez a módja nagyon hosszadalmas volt.belenyélőtt az őszbe, nem egyszer a télbe is. Adatközlőim említettek olyan esetet, hogy már leesett a hó, de a fedett szén-ben vagy éppen a lakásban még folyt a cséplés. A nyomtatás már könnyebb és gyorsabb cséplés! eljárás volt, de csak azok művelhették, akiknek megfelelő állatuk volt hozzá. Lényege abban állott, hogy nem kézi erővel verték ki a szemet a kalászból, hanem állatokkal, elsősorban lóval tapostatták ki. A nyomtatás azzal kezdődött, hogy a szérűt jól felseperték, portalanították, aztán a búzakévéket sűrűn egymás mellé lerakták egy sorjával, nagy területen. Ekkor ráeresztették az állatokat, a felszerszámozott lovakat, s azokat hajtották a kévéken, hogy a szemet kitapossa. Időnként forgatták a kévéket.Mikor kellően, kitaposottnak találták, lehajtották róla az állatokat, a szalmát kévénként elhordták, a polyvás /

p3jva

. törek/ búzát pedig a már említett szelelés és rostálás útján tisztították. Szt az eljárást a több búzával és lóval rendelkező vagyonosabbak alkalmazhatták csak. A nyomtatás Is elhúzódhatott az őszbe - télba. Végezhették azonban,bármilyen is volt az idő, mert a vagyonosabb gaztdák kivétel nélkül hatalmas csűrökkel rendelkeztek, és ott bőven volt hely a nyomtatásra. Adatközlőim megjegyezték azt is, hogy a résziben aratóknak a nyomtatásból is Ingyen kellett kivenni a részüket gazdájuknál. Itt a munkájuk a kévék szérűre hordása, a szalma és a tiszta bú33.