Balogh László: Dolgozatok Szamosszeg néprajzából. (A Nyíregyházi Jósa András Múzeum kiadványai, 21. Nyíregyháza, 1986)
lükbe fogták a búzakévét, a a kalászával felsérthette, kiverte , különösen a hasi részeket. A marokszedő általában n5 volt, a annak vagy valamelyik elrongyolódott régi ruháját foldozták ki erre a célra, vagy háziszőttes vászonból zsákszerű ruhát készítettek számára, k kévekötő, ha nő volt, ugyanezt kapta, de általában férfi ssokott lenni a kévekötő, ilyenkor egy kifoldozott ingre és nadrágra volt szükség. Volt azonban egy kösöa ruhadarabja aratáskor a marokszedőnek és kévekötőnek nemre való tekintet nélkül. Sz volt a durva zaákváazonból készült kankóu-ujj . Ez két olyan ruhaujj volt, amit madzaggal összekötve,karjukra húztak, a madzagot nyakukba akasztva viselték aratáskor. Ez a karjukat védte a kalász kiverés étÓl. Az előkészületek utáni reggel, ha jó volt as 1dő, kezdhették volna az aratást s szamosssegiek, da agy hagyomány miatt mégis csak késő délután kezdték mindig. Hem került adat annak magyarázatára, hogy milyen kultikus vagy gyakorlati oka van, de Szamosszegen mindig, ahogy ók mondják, előbb bakóváazónák . Bz gyakorlatilag abból áll, hogy a három tagú aratócsoport délután négy óra körül felszedelőzködik. 1 kaszás vállára veszi a kaszát, ráakasztja a fentéres tarisznyát, a marokszedő a gereblyét fogja meg, a kévekötő pedig a vizeskannát, aztán kimennek a búzaföldre. Ilyenkor 3-4 keresztrevaló búzát arattak, azt rendbetették, éa már jönnek is hasafalé. Dt közben aztán a kaszás mondogatta a szembejövőknek: Ha, bekovászőtunk. hóunap osztán kszdőüdik az aratás ! Az aratás kezdésének tényleges időpontja Szamosszsgen mindig Péter-Pál napja volt. A hagyomány szerint ekkor feszakad a búza töve , utána viaszérésben van a búza, lehet vágni. As aratócsoport, ahogy már említettem Is, álta20.
