Balogh László: Dolgozatok Szamosszeg néprajzából. (A Nyíregyházi Jósa András Múzeum kiadványai, 21. Nyíregyháza, 1986)

"Jáccik a szel a Balaton homokos partyáva, bejültetem könyeskörül szomoruficfáva. Szomorufüsz hervatt lombja ráhajlik a sírra, ojjan annak minden ága, mintha ety fejfa vóuna." 5. A koszorú Ma már a temetkezési vállalatnál kapható művirág-koszorút vásárolják, de régebben házilag készítették élővi-ragból. Fűzfa vesszóből /«Salix alba L./ megcsinálták a karika alakú vázát, s azt virággal körbe kötözték. Lz 1. Íven koszorúban a zöld általában a virág zöldje volt. 1 rózsát például hosszú, leveles gallyal vágták a koszorúhoz. De a kázsija néven Ismert "Jaeminum íructicans L." zöldjét is szívesen fonták a koszorúba. Ha más zöld nem került, akkor a szántóföldön található szebb gyomnövényt is felhasználták erre a célra, például a nyulárnyék néven emlegetett asparagus officinalis L. zöldjét. Fenyőgallyat ritkán használtak, mert a faluban a temető és a templomkert kivételével alig lehet találni. Persze, ha hozzájutottak, akkor ezüst vagy arany festékkel festett tobozból is készítettek a boltihoz hasonló koszorút. Adatközlőim szerint hagyományként csak annyi van meg a koszorúval kapcsolatban, hogy a sír behantolása trtám a rokonok, barátok, közelebbi ismerősök a koszorú leveleiből, virágszirmaiból egyet-egyet levesznek, és az imádságoskönyvbe vagy bibliába, zsoltárba elteszik emlékként. 6. A koporsó A temetkezési kellékek között az egyik leginkább hagyományt teremtő tárgy. Sok babonás hiedelem kapcsolódik hozzá, megjelenik az átkozódásban,népi gyógyászatban,népköltészetben egyaránt. 140.