Virágh Ferenc: Adatok Kisvárda történetéhez. (A Nyíregyházi Jósa András Múzeum kiadványai, 20. Nyíregyháza, 1981)
A kővetkező évtizedek során a vár sorsáról adattal nem rendelkezünk. Valószínű, hogy az örökösök nem aagy gondot viselhettek rá, a kezükben sokat veszíthetett az erejéből a hadi alkalmasságából. Erre mutat az, hogy Várdai Ferenc váci, majd erdélyi püspök, aki a XIY. század második és harmadik évtizedében a családban István érsek szerepét átveszi, 1516. december 11-én János testvéréhez irja levelében, hogy régi gondja lévén Yárda várának reparálása, most végre is hajtja, ami gonddal és pénzzel jár: ezért várdai jószágai kezelésére Corotnay Jánost küldi Kisvárdára. 24 ügy látszik, hogy ebből a szándékból ekkor nem lett valóság, mert 1521. november 5-én Gyula* várából János testvéréhez azt Írja a püspök, hogy a várat fából végezze be, mert megeshetik, hogy ezzel elejét veszi a vár elfoglalásának, ugyanakkor figyelmezteti, hogy ágyukról és puskákról, puskaporról is gondoskodjék. J Két évre rá pedig, 1523. november 21-én a vár offidátusát Újhelyi Gáspár diákra ruházza, oly feltétellel, hogy ő is, viceca8tellainusai is a várat a püspök életében senki más kezére nem adhatják, halála esetén pedig Imre öccsének kötelesek átadni: ha pedig Imre halna el előbb, akkor János, Mihály és Ambrus testvéreinek közösen adandó át a 26 vár a püspök végrendelete végrehajtóinak jelenlétében. Ami most már a középkori vár valószinü képét illeti, a romok sajátosságaiból, egy-két adatból és későbbi korok leirásából az körülbelül a következő képet mutatta: az őskori földvár körsáncának belsejében valószinüen 1520 méter széles vizzel telt mélyedés választotta el az erődített körsánctól a vár sövénykeritéssel erősitett azon dombját, amelyre alighanem felvonóhídon át lehetett * ELirás lehet. Vagy Gyulafehérvárról, vagy Gyaluról van azó. A püspök mindkét helyről keltezett levelével találkoztunk.